A csernátoni tájmúzeum udvarán
Szombathelyiek Háromszéken
Kétnapos hivatalos látogatásra érkezett megyénkbe Vas Megye Közgyűlésének négytagú küldöttsége. Háromszék egy részének bebarangolása, egy zabolai és sepsiszentgyörgyi könyvbemutató után barátokként szorítottuk meg egymás kezét annak hitével, hogy a történelmi Magyarország eme két peremterületének — nyugati és keleti végpontjának, ha úgy tetszik — egyik első találkozóját újabbak és újabbak követik majd. Ezt a távlatot villantotta fel a Székely Nemzeti Múzeum és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület szintjéről induló véleménycsere.
A találkozósorozat Mikes-központúnak indult, magva dr. Tóth Ferenc professzor A rejtőzködő Mikes rejtélyes francia forrásai című értekezése és Székely László Emlékezés gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspökről című könyvének dr. Gyurácz Ferenc főszerkesztő által prezentált bemutatása volt, és erre a törzsanyagra épült rá két teljes nap a megye térségismertető bebarangolásával.
A Mikes-tölgyek alatt
E sorok írója a vendégek kalauzolása közben érzett rá arra, hogy a messziről érkezőket — a delegáció tagjai közül csak a sepsiszentgyörgyi dr. Kapiller Sarolta, a Vas megyei művelődés- és sportvezető jó ismerője Háromszéknek —, tehát az Óriáspince-tető elénk táruló panorámájánál döbbentem rá arra, hogy ezzel az elénk tárulkozó nagyméretű képeslappal lehet a legkönnyebben érzékeltetni Székelyföld déli csücskének földrajzi és művelődéstörténeti dimenzióit. A Pincetető históriai stációi a lármafa plasztikai megjelenítése felé vezetnek, eközben a feliratos kőtáblákkal szemléltetni lehet a háromszéki települések térbeli elhelyezését, ezek egymáshoz való viszonyát, s szó eshet községeink, falvaink Szombathelyig érő kapcsolatairól.
Gróf Mikes János megyéspüspök életútja
A Székely László egyházi író évtizedekig elfektetett munkáját a dr. Gyurácz Ferenc vezette vasszilvágyi Magyar Nyugat Könyvkiadó jelentette meg. A zabolai származású, szombathelyi főpap életútját bemutató könyv még friss nyomdaillatú volt, amikor hozzánk érkezett. A könyvet a háromszéki Mikes család előtti tisztelgés jegyében előbb a zabolai Mikes-kastélyban mutatták be — köszönet a hatékony és gyors szervezésért Ádám Attila polgármesternek és a zabolai épületegyüttesben élő Mikes-leszármazottaknak —, ezt a bemutatót követte a sepsiszentgyörgyi, amelyen a mifelénk alig ismert egyházi személyiségnek a múlt század elejét 1945-ig átfogó tevékenysége nyert megvilágítást. A dr. Veress András püspök ajánlásával megjelent könyv részletesen foglalkozik a háromszéki Mikes-ősökkel, a szülői otthonnal, az anyai ággal, a megyéspüspök iskolai és teológiai éveivel, a gyergyóalfalvi és székelyudvarhelyi papi pályakezdéssel, majd immár szombathelyi egyházi méltóságként az 1919-es magyarországi vörös terror megpróbáltatásaival, IV. Károly király trónszerző kísérletével és a legitimista Mikes királyfogadó kockázatvállalásával, majd az 1921—1930 közötti közéleti tevékenységével és a vörös hadsereg dunántúli 1945. márciusi megjelenése közben bekövetkezett halálával. Érdemes odafigyelni arra a mozzanatra, hogy a mártírhalált halt másik háromszéki származású egyházi méltóság, báró Apor Vilmos győri püspök életét a részeg martalócok golyója oltotta ki, gróf Mikes János a később felszabadítónak titulált ármádia megjelenésének és embertelen fellépésének következtében kapott szívrohamot.
A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára-sorozatban megjelent kötet, amint ez a szombathelyiek-vasiak háromszéki útja során kiderült, prelúdiuma annak az elképzelésnek, hogy Majthényi László Vas megyei közgyűlési alelnök az ojtozi fogadáson elhangzott bejelentése szerint gróf Mikes János bronz portrészobrát ajándékozzák a zabolai Mikes-leszármazottaknak — a szombathelyi megyéspüspök unokabátyja gróf Mikes Katalin fiainak —, ugyanennek a szobornak a másolatait elhelyezik Szombathelyen és Sepsiszentgyörgyön is. (Ojtozban a két megye és város vezetői között elvi megállapodás született arról is, hogy szombathelyi, illetve nyugat-dunántúli képzőművészek árkosi vagy csernátoni alkotótáborban vegyenek részt, itt alkossanak, és háromszéki felajánlásokat várnak a szobrok kőtalapzatainak elkészítésére is.)
François Baron de Tott emlékiratai
A magyar eredetű, franciásult név Tóth Ferenc nevét bújtatja, akinek apja, Tóth András, II. Rákóczi Ferenc apródja volt. Fia, François már Franciaországban született, de érdekes módon és nem véletlenül magyar származástudatát mindig ápolta, ősi családi címerét Franciaországban is büszkén viselte, és idős korára apja ,,bűneit" — Rákóczi híve volt — eltörlő amnesztiáért fordult I. Ferenc magyar királyhoz. Egyszerűen megható az amnesztiakérelem megfogalmazása is:
,,Felség, Mielőtt reménykedhetnék abban, hogy Őcsászári Felsége alattvalójaként utolsó napjaimat hazámban, Magyarországon tölthetem, köteles vagyok, hogy kegyelmet kérjek apám, néhai André Tott számára, aki fiatal korában Rákóczi fejedelem követői közé került, és így számkivetett lett."
Végül is utolsó éveit, amint ezt dr. Tóth Ferenc professzortól megtudhattuk, Magyarországon, Tarcsafürdőn (ma Tatzmanndorf Burgenlandban) tölthette, gróf Batthyány Tódor vendégeként.
André Tott a Szatmári Béke után az Oszmán Birodalomban telepedett le, kiváló személyes kapcsolatokat alakított ki a török és tatár vezetőréteggel, megtanulta nyelvüket, majd 1820 után Franciaországban a Bercsényi-huszárezredben kapott alkalmazást, de gyakran küldték Törökországba diplomáciai feladatokkal. Így került kapcsolatba a rodostói magyar kolóniával.
François de Tott kilencéves korában már kornétás a francia Bercsényi-huszárezredben, amelynek legénysége akkor még zömében magyar volt, és a vezénylés is magyar nyelven történt. François itt tanult meg magyarul, s ennek, valamint apja török-tatár kapcsolatainak köszönhette, hogy apjával együtt Törökországba küldték.
Magyar nyelven François Baron de Tott izgalmas életpályáját dr. Tóth Ferenc professzor mutatta be. Ezt megelőzően a Vasiak és franciák a történelemben című tanulmánykötetében (Szombathely, 2002) Egy tarcsafürdői emlék címmel ír tanulmányt. Mi terjedelmi okok miatt csak utalunk a magyar huszártiszt bravúrosnak is mondható katonai pályájára, inkább életének magyar vonatkozású mozzanatait emeljük ki. A török tüzérség fejlesztésének irányításával bízzák meg, ő vezényli le a Dardanellák védelmének megerősítését, gyorstüzelésű ágyúkkal látta el a tüzérséget, erődítményeket épített, amelyek egyike a ,,madzsar kálesi" — magyar vár — nevet viselte.
Több kutató feltételezi, hogy Mikes Törökországi leveleinek kéziratát Tott báró hozta haza. Emlékiratai nyugati nyelveken rendkívül népszerűek voltak.
Dr. Tóth Ferenc professzor mostani háromszéki és kolozsvári látogatásának köszönhetően tehát egy olyan magyar férfiú katonai-diplomáciai pályájával ismerkedhettünk, aki az általunk az érdeklődés fókuszába állított Ibrahim Mütteferikával együtt átrajzolja a török—magyar kapcsolatok történetét.
Előzőnek Rodostóban állítottunk szobrot, amelynek leleplezése valóságos népünnepélyé vált, és hinni merjük, hogy a kalandos életű François Baron de Tott is egyszer majd hasonló megbecsülésben részesül.
Bár ennek ellentmondani látszik, hogy a sepsiszentgyörgyi múzeumi rendezvényen szerény érdeklődést tapasztalhattunk, annak ellenére, hogy a Székely Nemzeti Múzeum elegáns és vonzó meghívókat és szórólapokat küldött szét.
Háromszéki barangolások
Szombathelyi vendégeinket, kívánságuk szerint, Mikes Kelemen ürügyén és kapcsán Zágonba kalauzoltuk, ahol Kis József polgármester és Barabás Tünde kultúrigazgató szíves vendéglátásával ismerkedhettünk. Innen utunk Csomakőrösre, majd Kovásznára vezetett. Zaboláról már szóltunk. Másnap az Óriáspince-tető, Dálnok és Csernáton következett. Innen Torjára, majd Bálványosfürdőre látogattunk. Következő állomásunk Ojtoz volt. Itt Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Henning László alelnök és Antal Árpád András fogadta a vendégeket. Az ojtozi ismerkedés a két térség — Vas megye és Háromszék — kiépítendő kapcsolatainak vázolásával és ennek egyeztetésével folytatódott. Szó esett az Ojtoz a hadak útján katonatörténeti múzeum (vagy múzeumi részleg) felépítéséről és a múzeumi anyaggyűjtésről, amelyben a másik nyugati határszéli város, Sopron is érdekelt. Optimista megvilágításba került a csernátoni múzeum területének és épületegyüttesének sorsa is. Hogy a látogatás napirendjén lévő török—magyar kapcsolatok feltárását és erősítését tovább folytassuk, szó esett az isztambuli temetőben pihenő Csernátoni Cseh Imre szobrának elkészítéséről is, amelynek feladatát a jó emlékezetű Cseh Tibor, két Amerika magyar cserkészetének megteremtője testálta ránk. A szombathelyiek örömmel fogadták azt az ajánlatot, hogy a Csernátonban nyaranként működő kézművestáborba fiatalokat küldjenek, részt kívánnak vállalni továbbá a könyvkiadás támogatásában, a kölcsönös eszmecserék lebonyolításában.
Hogy Vas megye küldöttségének háromszéki látogatása sikertörténetként vonul-e be a megye krónikájába, azt a következő évek vonatkozó eseményei döntik el. Az viszont bizonyos, hogy a virtuális nemzetegyesítés szükségességének és lehetőségének körvonalai eme látogatás után jobban kirajzolódhatnak. A Vas megyei küldöttséggel együtt kölcsönösen meggyőződhettünk arról, hogy a két magyar peremvidéki tájegységet milyen szoros históriai szálak fűzik egymáshoz, a székely határvédelmi feladatok történeti áttekintésben mennyire hasonlatosak és azonosak az őrvidékiekkel, valamint nyelvünk, szokásaink milyen mértékben azonosak.
Szombathelyi vendégeink gazdag könyvterméssel érkeztek hozzánk. Ezek között megtalálhattuk Majthényi László—Nagy Zoltán Hagyományos disznótoros ételek című néprajzi kiadványát. A könyvet lapozgatva és a szavakat ízlelgetve az olvasó vagy a receptkönyv konyhai búvárlója meglepve tapasztalhatja, hogy sok tekintetben olyan ez a kiadvány, mintha nálunk készült volna. A disznót Vas megyében is a disznóölő vágja le, és nem a bellér-böllér, ami nálunk egészen egyebet, a bellérkedő áruközvetítőt, kupecet jelenti, akárcsak Szombathely környékén. És disznóvágáson kőttes palacsintát vagy pánkót kínálnak, töpörtős pogácsát, hájas tésztát sütnek, és köményes pálinkát szolgálnak fel.
Vendégeink két napon át a háromszéki konyhával is ismerkedhettek, s amint érzékelhettük, ínycsiklandó ízélményekkel távozhattak Zágonból, Bálványosról és Ojtozból is. És megismerkedtek egy új szóval is: a csórékolbásszal a miccs vagy a mititej helyett.
