A közszolgálati televízió szimbólummá vált toronyépületében, a kilencedik emeleti szerkesztőségi szobákban az immár a televíziózás klasszikusaivá vált személyiségek évente átlag hatszáz filmezett politikai-gazdasági híradóanyagot, mintegy száz főriportot, százötven zenei műsort, hatvan-hetven politikai kommentárt készítettek, olyan munkákat, amelyek ma, negyven év múltán is élményt nyújtó, szakmai szempontból helytálló műsorok.

Aztán tizenhat év után, 1985-ben egyetlen telefonutasítással megszüntették a magyar adást. Filmanyagát a területi rádióstúdiók hangarchívumával együtt egy bukaresti központi raktárban helyezték el, pusztulásukat felgyorsító körülmények között.

Ezzel a betiltással véget ért a romániai magyar televíziózás első fejezete. Négy éven át, 1989 karácsonyáig, nem hangzott el magyar szó a román közszolgálati televízióban.

Az 1989-es romániai változások után a magyar adás néhány régi szerkesztője, kihasználva az új politikai konjunktúrát, műszaki háttér nélkül, amatőr videósok segítségével újraindította a magyar nyelvű műsort. A tévétorony kilencedik emeletén ismét készültek a riportok, amelyek erdélyi magyarokról, erdélyi magyaroknak szóltak, immár a burkolt metakommunikáció helyett a hiteles, szókimondó, világos tájékoztatás hangján. A változást követő első időszakban rendkívül nagy nézettséget hoztak a magyar adás közügyi eseményeket lereagáló adásai, így például tudósításai az 1990. március 19-i marosvásárhelyi véres konfliktusról vagy a bukaresti televízió székháza elleni, 1990 júniusában lezajló támadásról. Ezek objektivitásukért és nyíltságukért a román nézők körében is népszerűek voltak, sőt, a politikai elit egy részében pozitív visszhangot váltottak ki, hiszen a műsor a feliratozás segítségével már a rendszerváltás első, zavaros pillanataiban is hozzáférhető volt a román nézők számára.

Az újraindult magyar adás műsorának skálája kiszélesedett: a híradó és a kulturális tájékoztató műsorok mellett kedvelt műsorszámokká váltak a stúdióbeszélgetések, amelyeken a magyarság életbevágó kérdéseit vitatták meg a résztvevők (népesedés, kivándorlás, anyanyelvi oktatás, az önálló magyar egyetem visszaállítása vagy a Babeş—Bolyai „magyar vonalának" fejlesztése, a magyarság gazdasági megerősödése, az autonómia stb). Helyet kaptak az adásban oktató-ismeretterjesztő filmek, ifjúsági és kabaréműsor, könnyűzene, a népi kultúra ápolására irányuló különböző rendezvények.

Bár a kilencvenes évek második felétől a bukaresti magyar szerkesztőség romániai monopóliuma megszűnt, hiszen a kilencvenes években lezajló kommunikációs fordulat során nemcsak a számos kábeltévé-hálózat által nálunk is sugárzott magyarországi adók, hanem a román közszolgálati televízió területi stúdiói (Kolozsvár, Temesvár, később Marosvásárhely) és még inkább a helyi (aradi, brassói, csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmári, sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi stb.) magántévé-társaságok jelentős számú néző figyelmét vonzzák, a kilencedik emeleten dolgozó munkatársak professzionalizmusa ma is kiemelt szerepet biztosít az adásnak.

A magyar adás negyvenedik születésnapját november 23-tól különleges műsorokkal ünnepli. A 40 a 9.-en heti sorozatban az adás volt szerkesztőivel beszélgetnek a mai szerkesztők, Képgyűrűk címmel pedig karácsony és szilveszter között közvetítik a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatallal közösen megszervezendő ünnepi találkozón készülő tévéfelvételt, amely a szerkesztőség mindenkori munkatársainak műsoros előadással egybekötött születésnapi bulijáról számol majd be. (-)