Az alapító közgyűlésen a csavargyári nyugdíjasok egyesületét kellett volna létrehozni azzal a céllal, hogy bírósági úton próbáljanak érvényt szerezni jogaiknak, hiszen több mint ötszáz volt csavargyári alkalmazott nem kapja meg az éjszakai műszakért járó pénzt és egyéb járandóságot. Az ok egyszerű: nem tudni, mit történt a levéltárral, csak találgatják, elégették-e az iratokat, vagy valahol megvannak. Erre a kérdésre csak Erdély Ede tudna válaszolni. Ráduly-Baka Lajos a gyűlés elején a perekről tájékoztatta a megjelenteket, s örömmel újságolta, hogy a ploieşti-i büntetőpert három évig halogató Dumitru Rebegea bírót a korrupcióellenes ügyészség előzetes letartóztatásba helyezte. Az egyesület belép a perbe Rebegea ellen — tudtuk meg. Arra a kérdésre, hogy miért jelentek meg olyan kevesen, Pászka István nyolcvanéves csavargyári nyugdíjas adta meg a választ: az emberek már nem hisznek senkinek, és azt is látják, hogy nem történt előrelépés a csavargyári vagyon visszaszerzése terén. Azt sem tartotta jó ötletnek, hogy az egyesület elnöke a sajtóban megjelentetett közleményeiben mindenkit támadjon. A tanácskozáson jelen levő Gocsman Zsuzsa, Bokor Tibor szenátor irodavezetője közölte: a szenátori irodát közel kétszáz nyugdíjas kereste fel, a honatya segítségét kérve az igazoló iratok beszerzésében. Bokor Tibor kapcsolatba lépett az állami privatizációs ügynökséggel, a csavargyári vagyon harmincöt százalékos tulajdonosával, de semmitmondó választ kapott, ők sem tudják, mi lett a levéltár sorsa. Mivel a közgyűlés nem volt döntőképes, Szőcs Emil javaslatát fogadták el: az alakuló gyűlésen jelen levők, miután megszerzik a volt csavargyári nyugdíjasok névsorát, házról házra járnak, és megpróbálják összegyűjteni a csavargyári nyugdíjas-egyesület bejegyeztetéséhez szükséges összeget.