Szerződéssel ment el Magyarországra, most szabadúszó színművészként dolgozik, válogatva a színházi lehetőségekben — és ez nagy szó. Közben elkészítette első egyéni műsorát Szeretők címmel, Gyurkovics Tibor szerelmes verseiből válogatva. Miért az egyéni műsor? Miért a szerelem a témája? Ezekről faggattuk a holnap esti előadására hazajött Incze Ildikót.
— Mindig szerettem verset mondani, de úgy gondoltam, hogy az ember egyedül kiálljon a színpadra, ahhoz kell egy igazán testreszabott szerep vagy egy olyan felgyülemlett mondanivaló, amit át kell adnia. Sokat kerestem, hogy mi lenne a legmegfelelőbb műsor, amivel a leginkább önmagamat is ki tudom fejezni, meg azt, ami bennem van. A politikum annyira átszövi úgyis az életünket, viszont egy nő életében a szerelem, a család mindenképpen központi téma tud lenni — úgy gondoltam, hogy ez illik is hozzám, meg el is tudok általa mondani valamit. Megtetszettek Gyurkovics Tibor versei, aztán szerencsés találkozásom volt Szakonyi Károly íróval, ő találta ki, hogy Gyurkovics egyik novellájával összefűzve állítja össze a verseket egységes egésszé, egy történetté.
— A műsort tavaly decemberben mutattad be, azóta sok helyre hívtak vele. Hogy érzed, a színházi küldetést, a katarzisélményt sikerül átadnod a nézőknek?
— Érdekes, hogy előadás után gyakran odajönnek hozzám ismeretlenek könnybe lábadt szemmel, és mindenki köszöni, és mindenkinek megvan a maga kis titka, a maga kis szerelme, férfiak, nők egyaránt könnyes szemmel szorongatják a kezemet, és köszönik, mert egy picit elfelejtkeznek a napi gondjaikról, és egy kicsit önmagukba tudnak látni.
— Zsúfolt programod miatt nem volt lehetőséged eljönni a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára, azért most kell rákérdeznem: milyen érzéseket táplálsz Háromszék iránt?
— Miután itt élnek a szüleim, és a gyerekem odaát született, ott otthon vagyok, itt itthon vagyok.
— Maradva egy gondolat erejéig az itthonnál: mi a véleményed a Tamási Áron Színházról?
— Amit láttam tőlük odaát, az egy egészen más világ, mint amikor én itt kezdtem. Másfajta színház, nagyon érdekes, szívesen kipróbálnám magam ebben a közegben is. Nyilatkozni nem tudok a színházról, mert ahhoz több előadást kellene látnom. Nagy öröm, hogy ilyen jó színházi élet van itt, és hogy ilyen profi munkát végeznek. Magyarországon egész másfajta és más típusú színházat játszanak, nincsenek ilyen újszerű, friss előadások. Vannak kísérleti színházak, de egy kicsit porosak az én véleményem szerint.
