Tavasszal, az EP-választások előtt megszületett együttműködési megállapodás nem erről szólt. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum tiszte lett volna minden, magyarságot érintő, jelentős döntés meghozatala, és ez nem egy sok, tíz-, száztagú testület, amely összehívása gyors döntések esetén nem lehetséges. Mai kommunikációs világunkban könnyen kapcsolat teremthető bárkivel, legyen a világ bármely sarkában. Természetesen, ha akarjuk ezt a kapcsolatteremtést.

Jogos Tőkés László sértettsége, akit könnyen elértek, amikor közös EP-listáról, szavazatszerzésről volt szó, de nem kíváncsiak véleményére most, amikor eljövendő kormányzati szerepről, román elnökjelöltek támogatásáról egyeztetnek Bukarestben. Joggal mondja: úgy tűnik, ,,eddig tartott az a konjunkturális szövetség, amelyet az RMDSZ a túlélés kedvéért, a maga érdekében tartott fontosnak megkötni".

Az RMDSZ most ismét pártként viselkedik, saját vezetőtestületei döntésére hagyatkozik, és eltekint korábbi szövetségesétől, a bő fél évvel ezelőtt kötött paktumtól. Erősebb a hatalom, a majdani kormányzati szerepvállalás vonzása, mint a magyar összefogás fenntartása. Tőkésék már az együttműködés létrejöttekor leszögezték, csak nagyon komoly feltételek teljesítése esetén — lásd autonómia, magyar egyetem stb. — támogatják a végrehajtó hatalomban való részvételt. Másképp nem éri meg, kár feláldozni a nagy célokat néhány RMDSZ-es hivatalnok karrierjéért, pár politikus anyagi gyarapodásáért, de még a leaszfaltozott utak, megújult iskolák sem érnek annyit, hogy a magyarság, a székelység lassú, de biztos fogyása legyen az ára.

Az RMDSZ-ben, mint már annyiszor, a rövid távú érdekek kerekedtek felül. A szétzilált összefogást egyszer-kétszer össze lehet tákolni, de az eljátszott bizalmat mind nehezebb lesz visszaszerezni.