Nem bevezetőként jegyeztem ide, hónapok óta a nyelvem alatt van ez a bölcs és drámai mondat. Ne futkorásszunk görögökhöz, latinokhoz bölcsességért, van bőviben ma is, itt különösen, ahol...

Egykor, az már valóban a történelem színpadán volt, ha az üldözött a templomba menekült, onnan a hatalomnak nem volt joga kiragadni őt. Most a templomok számára is nyelvtörvények működnek, a romániai Moldvában a magyar római katolikus nép számára. Ott tilos magyar nyelven misézni, csak románul, keresztelni, esketni, temetni szintén román nyelven. No, ha ezt elmondják az Európai Unióban — már megtörtént —, egyszerűen megnémul a képviselő-testület, nem hisz a fülének, és hallgat, mert azt is pénzért teszi ott.

Az öregasszony idősebb, mint Szlovákia.

Mióta élnek csángó katolikus magyarok Moldvában? Idősebbek, mint az országút Bákótól Jászvásárig, ami ma Iaşi, ott van a moldvai püspökség, ahol megveszekedett szigorral akadályozzák, büntetik a magyar szót a maguk a csángók építette római katolikus magyar templomokban.

November 22-én ünnepélyes istentiszteletet sugárzott — először a maga történetében — a Duna Televízió! Valamilyen vegyes nyelven, tolmáccsal, ott volt a püspök is, főpapok, vendégek, román volt a szóvitel, latin a szertartás.

A híveket csodáltam végig, azt, ahogy énekelték a himnusz-erejű éneket a Magyarok Nagyasszonyáról: Magyarországról, / édes hazánkról / ne feledkezzél meg / szegény magyarokról.

No, de az éber egyházi cenzúra ezt így ferdítette: Moldváról / édes hazánkról / ne feledkezzél meg / csángó magyarokról.

Hideg borogatás a szív tájára. A varrott népviseletről is ejt egy-egy szót a pap, a helybeli plébános románul köszönt és búcsúzik, majd törve a magyart, úgy is. Nehéz Tampu Péternek.

És a búcsúénekben a díszes viseletbe öltözött hívek éneklik első királyunk, Szent István kérelmét, ,,a mennyből nézz szegény magyar népedre".

Ez maradt. S a könnyes élmény: gyönyörű magyar gyerekek, végig énekbe öltözve, könnyel kigomboztatott blúzokban.

Ne feledkezzetek meg magunkról.