Hátborzongató volt Sepsiszentgyörgy központjában a vadul kiabáló, piros-sárga-kék lobogókkal felszerelt ifjakat nézni. Székelyföld Román föld — ordították végig a központon, román egységet követeltek, és nyilvánvalóan egyetlen céljuk volt: megfélemlíteni az itt élő magyarságot, bizonyítani, hogy ők vannak többen, ők vannak otthon. Hátborzongató volt, mint minden erőszakos megnyilvánulás, de félelmet nem keltettek, undort, utálatot igen, akadtak, akik mérgelődtek, mások lesajnálták a felvonulókat. Nem volt sokkal felemelőbb a ,,székely becsület megvédésére” érkezett Hatvannégy vármegyés ifjak látványa, viselkedése sem, komoly rendőri, csendőri jelenlétre volt szükség, hogy megóvja egymástól a nemzeti becsület magyar és román védelmezőit.
Nem volt jó érzés tegnap Sepsiszentgyörgy központjában téblábolni. Magyarként úgy érezhetted, kitúrnak, kiutálnak városodból, rátelepednek idegen jelszavakkal, eszmékkel. Nem lehetett felemelő érzés a tegnap délelőtt a románok számára sem. Megszokott, nemzeti érzelmektől máskor is túlfűtött ünnepségüket most egy harsány idegen sereg sajátította ki, az Új Jobboldal jelszavai, nótái túlharsogták őket, és szinte kiszorultak a térről. Az ünnepelni összesereglett helybeli, környékbeli románok közül sokan nem értették, kik ezek a zajos bevonulók, mit akarnak, ki hívta ide őket. ,,Biztos, valami kampány van” — mondta egy idős néni társának. Az Új Jobboldal harcias ifjai nem várták végig az ünnepséget, kezdeti heves tombolásuk után még egy darabig ácsorogtak, aztán elhelyezték koszorújukat, felültek az autóbuszokra, és távoztak. Közben a magyar fiatalok kicsit arrébb, a parkban ácsorogtak, elénekelték a székely himnuszt, majd elunták a várakozást, és ők is elvonultak.
Nem történt semmi különös december elsején Sepsi­szentgyörgyön. Nem tört ki botrány, verekedés, nem folyt vér. Ünnepeltek a szélsőségesek, bepillantást nyújtottak abba, milyen, ha a toleranciát nem ismerő, letűntnek hitt ordas eszmék végigtrappolnak életünkön, városunkon.