Túl vagyunk az első Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján. Várjuk a folytatást, a másodikat, a harmadikat..., hiszen annyi sok szépet hozott a felszínre, igazi értékeket falvaink, városaink örökségéből, történelméből.
És mégis jó néhányunknak hiányérzete maradt. Belelapoztam például a Háromszéki olvasókönyvbe — mely valóban nem ,,enciklopédia", hogy a világtalálkozó műsorfüzetét idézzem —, de hiába kerestem azon háromszékiek nevét, akik másfél milliárd nézőt — ennyien nézték naponta a Los Angeles-i olimpiai játékokat — láncoltak a tévékészülékek elé, hogy Háromszék leghíresebb sportolóját megcsodálják, megtanulják nevét — Szabó Kati. Négy olimpiai aranyérmet nyert, egy ezüstöt, két világbajnoki és nyolc Európa-bajnoki aranyat. Négy aranyérem egy olimpián — ehhez hasonló bravúrra a világon négy tornászlány volt képes: a szovjet Larisza Latinyina, a magyar Keleti Ágnes, a csehszlovák Vera Caslavská és a székely, a háromszéki Szabó Katalin. Mondjanak még egy háromszékit, lehet az férfi is, akinek neve ilyen sikerrel, ilyen dicsőséggel járta be a földkerekséget! Egyet mondjanak! Egyet! Kati a mi ,,Himalájánk nyolcezresei" közül a legmagasabb, de ott van a többi, a Kicsid Gábor (háromszoros világbajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes kézilabdázó), a Nagy Irén, az Ugron Jozefina (szintén háromszoros világbajnok kézilabdázók), a Derzsi Ede (Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes... röplabdázó), a Baróti Lajos (világhírű futballedző), a Bodosi Mihály (atléta, aki Európában elsőként ugrotta át a kétméteres álomhatárt), a Selymes Tibor (sokszoros válogatott és világjárt labdarúgó) nevét viselő többi nyolcezres csúcs. S akkor még nem említettem a hétezreseket...
Ezek a csodálatos sportemberek mit vétettek, hogy róluk hallgatott a fáma? Mit?...
Értem, most már értem. Tehát nem kértek bocsánatot a ,,mindent tudóktól" azért, hogy itt, Háromszéken születtek, s volt merszük, a szülőfalujuk, szülőföldjük, hazájuk határain túl, világszerte megismertetni a háromszéki székely emberek mosolyát, tehetségét, rátermettségét, tudását, küzdeni akarását, munkabírását, szerénységét, becsületét, őszinteségét. Volt merszük dicsőséget szerezni az igazi háromszékiek örömére, büszkeségére. De hiába mindez, ha Háromszék mai korifeusai, döntéshozói átvették a román gyakorlatot: háttérbe szorítani, elhallgatni a magyar ajkú sportolókat!
Utólag kérlek, háromszékiek, bocsássatok meg nekik!