Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára
Elengedhetetlenül ― mert az unió országaiban a 18 éven aluli fiatalok mintegy 60 százaléka csak a kötelező iskolai testnevelési órákon (figyelem, csak a testnevelési órákon! ― szerk. megjegyzés) sportol, mozog, ami semmiként sem elégíti ki mozgásigényüket. A mozgásszegény életmód pedig észrevétlenül is az elhízáshoz vezet, különösen, ha ehhez párosul az egészségtelen táplálkozás is. Nem csoda tehát, ha a fiatalok jó 30 százaléka túlsúlyos, ez pedig az évek múltán könyörtelenül a különböző szervi megbetegedésekhez vezet.
A fentiekhez csatlakozik az újramegfogalmazott aranyigazság: a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, ugyanakkor létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben.
Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk is. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is ide kívánkozik a kérdés: Hol tartunk ma? Hol? Például a sepsiszentgyörgyi
Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola
Kezdjük két visszapillantással. Az az iskola, melynek sportbázisa 1998. február 18-án ― az átadása 1990-ben volt, értéke pedig akkori pénzben 99 538 900 lejt számolt ― magában foglalt egy háromsávos, 450 méteres cementezett futópályát, két bitumenes kézilabdapályát, méretük 40x20 m (fémkapukkal), szükség esetén átalakíthatóak három teniszpályára, egy kosárlabdapálya, természetesen palánkokkal ellátva, egy röplabdapálya a hálót tartó oszlopokkal, egy ugrógödör két dobbantóval, valamint egy szabad zöld terület, a meg nem épített tornaterem helye, melyre a tervek szerint minifocipálya építését tervezi az iskola; a 8x10 méteres tornatermében van tíz bordásfal...
Az az iskola, melynek sportbázisát a városi tanács bővíteni, korszerűsíteni akarta. Hogy hogyan, nézzük Sztakics Éva alpolgármester a Háromszék 2004. november 29-i számában megjelent szavait: ,,Mivel a városnak nincsenek szabad terei, úgy terveztük, hogy a Közgazdasági Iskolaközpont és a Mezőgazdasági Iskolaközpont meglévő sportpályáit bővítjük, korszerűsítjük ― természetesen a két intézménnyel közös nevezőre jutva ―, s tesszük alkalmassá e rendezvényekre (szerk. megjegyzés: az egyetlen hétvége se maradjon tömegsportrendezvény nélkül kormányhatározatra célzott az alpolgármesternő).
Nos, eltelt jó néhány év. Ez idő alatt az iskola udvarán lévő 450 méteres futópálya egy részére épült egy korszerű élelmiszer-laboratórium, a szabad zöld területen (ahová egykor a tornatermet tervezték) elkészült a minifocipálya, az udvaron változatlan a kép, melyet a két kézilabda-, a kosárlabda-, röplabda-, lábteniszpálya, az ugrógödör és egy, a vágtaszámokra alkalmas, háromsávos futópálya tesz egésszé. A hajdan osztályteremből létrehozott ,,tornateremben ” áll két bordásfal, egy svédszekrény, három tornapad, egy bak, egy dobbantó, nyolc szőnyeg, a szertárban van elegendő labda, más felszerelés... Az a ,,beharangozott” bővítés, korszerűsítés száraz, üres politikusi ígéret maradt. Az ígéreten túl elmondhatjuk, hogy a Berde Áron Szakközépiskola a megye azon kevés iskolái közé tartozik, amely valóban tágas, szabadtéri sportbázissal rendelkezik. Ide valóban lehet varázsolni ― természetesen megfelelő befektetéssel ― egy igazi diák- és szabadidősport-központot.
A szakközépiskolában az osztályonkénti heti egy-egy testnevelési órán két testnevelő tanár ― Popa Sándor és Kovács Emese ― tanít, hogy kijöjjön a két katedra, működtetnek még négy-négy sportkört, Kovács Emese pedig betanít a Művészeti Líceumba is (5 óra) ― tudtam meg az óráit éppen befejező Kovács Emesétől. ― A sportkörök a férfi és női kézilabdára, valamint a labdarúgásra vonatkoznak.
― A katedrák, a pályák adottak, milyen a sportnaptár?
― Az iskola és a tanfelügyelőség megyei kalendáriuma is adott ―így Kovács Emese. ― Az iskolában idén is megrendeztük a kispályáslabdarúgó-osztályok közötti őszi bajnokságát (a tavaszon is lesz egy), a női kézilabda-vetélkedőt, az asztalitenisz- és sakkbajnokságot. S ha már a mi sportrendezvényeinkről beszélgetünk, hadd mondjam el, hogy az iskolanapok keretében sportversenyek sorát rendezzük meg, kezdve a kosárlabdával, el egészen a szórakoztató stafétákig. Na meg aztán évente megrendezzük a Berde Áron Kupa viadalát, ez nemzetközi kispályás focivetélkedő, melynek visszavágója is van Kiskunhalason. Ami pedig a megyei tanfelügyelőség sportnaptárát illeti ― az országos még mindig nem jött meg ―, részt vettünk a Diákolimpia atlétikai versenyein, a mezei futás vetélkedőjén, most éppen a soron lévő asztalitenisz viadalain szerepelnek diákjaink.
— Milyen eredményekkel büszkélkedhettek?
— Nem büszkélkedünk, csupáncsak elmondjuk, hogy tavalyelőtt a fiúk kispályás labdarúgócsapata eljutott az országos döntőig, tehát az ország legjobb nyolc együttese közé, s hogy a focinál maradjunk, a női ágon megyei címvédők vagyunk, mezei futásban Flavius Gherca megyei bajnok, Sorina Tancău megyei második helyezett, ők egyébként az ISK atlétái is.
― Ez a mérleg lehetne jobb is?
― Természetesen, de tornaterem nélkül egyelőre többre, jobbra nem számíthatunk. Ma már minden kisméretű pályára ,,szabott” sportjátékot teremben (ami nekünk nincs) űznek, na meg aztán nagyon függ az eredményességünk a tanulóink anyaiskolájukban (V―VIII. osztály) szerzett tudásától, felkészültségétől... Ami tőlünk függ, mi mindent megteszünk azért, hogy az elvárások szintjére hozzuk fel diákjainkat. Ez irányú igyekezetünkben a szabadtéri sportpálya segít azalatt a négy-öt, jobb esetben hat hónap alatt, a téli időszakra megfelelő sportterem hiányában nem alapozhatunk.
— Van remény a sportteremre?
— Megígérték! A jelenlegi füves focipálya helyén fogják megépíteni.
― Tervek, álmok?
― Maradjunk az álomnál: végre felépüljön a sportterem.
― Úgy legyen.
