Sepsiszentgyörgy parlagi galambjai gazdátlanok. Cserepezett tömbházak padlásain élnek, és környezetükben az emberek között keresik napi betevőjüket. Láttam már padláson zsákban összefogdosott galambokat, hogy tokány vagy pecsenye készüljön belőlük, de azt is, hogy kirekesztették a padlástérből, mert zavarták a lakókat.
De ami a napokban történt, olyannal még nem találkoztam: kéménybe szorult sérült galambfiókát talált egy sepsiszentgyörgyi lakos. Gondozásba vette, és a hamar felépült galambfióka családtaggá vált. Egyik nap az ablak nyitva maradt, és a galamb elrepült, mély fájdalmat hagyva a családban. Azonban a törődés, a gondozás a közös kirándulások szorosabb köteléket alakítottak ki, mint hogy faképnél hagyta volna megmentőjét. A galamb visszatért, és már két éve ki-be jár szabadon. Ez a szabadság lehetőséget nyújtott a párválasztásra, és megtörtént, ami még soha: a galamb fészket kezdett rakni a nagyszobába. Kis idő múlva két fehér tojás villant ki az ember és galamb alkotta fészekből. Később kiderült, egyik tojás magtalan, de a másikból kikelt a kis galambfiú. Jó szülői gondossággal, féltve neveli fiókáját. Kíváncsiak vagyunk, hogy egy tömbházlakásban, és mégis teljesen szabadon élő és fiókát nevelő galamb utódja hogyan fog viszonyulni az emberekhez, miként fog viselkedni, milyen személyisége lesz?
