MOLNÁR KATALIN, Kovászna. Amikor a november 16-i Háromszékben megpillantottam a Kutyamenhely Kovásznán című írást, egy pillanatra azt hittem, véget ért a rémálom, nem gyilkolják többé itt sem a kutyákat. Ám örömem rövid volt, a tartalom lesújtó, a cím félrevezető. Az önkormányzat ugyanis a vonatkozó kormányrendeletre hivatkozva kutyamenhelyet akar létesíteni, csakhogy a megjelentekből inkább egy siralomház körvonalazódik, egyhetes megálló a halál felé vezető úton.
Azt hiszem, senki nem gondolja komolyan, hogy aki ma kidobta a kutyáját, egy hét múlva érte megy, és kiváltja — tehát minden befogott kutya biztos halálra van ítélve. A város ismét kemény pénzeket fizet, hogy halálba küldjön sok-sok megunt házi kedvencet, ismét nem az életre, hanem a halálra szavaztunk. Nehéz elhinni, hogy akad erre a munkára állatorvos — aki hivatása szerint gyógyító, nem sintér! Tudtommal csak a menthetetlen állatokat szokás ilyen módon megszabadítani szenvedéseiktől!
KOCSIS KATALIN, Kézdivásárhely. December 4-én a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete Fülöp Magdolna elnök vezetésével meglátogatta a Csizmás kandúr középcsoportot a Manócska Napköziben. Elhozták a Mikulást! Az eseményre nagy izgalommal, versekkel és énekkel készültek a gyermekek. Bátran el is beszélgettek a jeles vendéggel, és volt nagy öröm, amikor a nagy zsákból előkerültek az esztétikusan megvarrt csizmákba rejtett édességek és adományból származó ajándék könyvek. Viszonzásul az óvodások is megajándékozták a Mikulást meg a kíséretében levő krampuszokat saját készítésű alma-dió mikulásokkal. Az ünnep megédesítésébe a szülők is besegítettek.
SZTAKICS GYULA, Sepsiszentgyörgy. Múlt vasárnap szomorúan vettem észre, hogy a garázsom mellé három műanyag zacskó háztartási szemetet is ledobtak. Ez mégiscsak disznóság, így megpiszkáltam a hulladékot, és elő is került pár füzetlap, névvel ellátott dolgozatok. Na, ez már dokumentum, legalább tudjuk, hogy ki az, aki rest a szemétgyűjtőig elmenni. Elkezdtem nyomozni a környéken, és meg is találtam a családot. Hétköznap sikertelenül telefonáltam, így a következő vasárnap személyesen csengettem be a kaputelefonon. Köszöntem, bemutatkoztam, és közöltem, hogy szeretnék pár szót váltani valakivel. A válasz: ,,nekem meg nincs időm". Hazamentem. Nem akarok megbántani senkit, de egy dolgozatot a történtek igazolására eltettem. Hiszem, hogy városunk tisztaságának fenntartása mindannyiunk kötelessége — amúgy is elég sok az eldobált szemét, de a nemtörődömségnek és kényelemnek is van határa!
BEREKMÉRI MIHÁLY, Sepsiszentgyörgy. November 30-án reggel az Adonis patikában vásároltam. Egy szakállas fiatalember szolgált ki, aki nem sokkal azután, hogy kiléptem a gyógyszertárból, utánam szaladt, és elnézést kért, rosszul számolt, visszaadja a különbözetet: 7,50 lej volt — de nem is az összeg a fontos, hanem az, hogy jó dolgok is történnek velünk, és vegyük ezt észre, ne mindig csak a rosszat.
BOTORÁDU ERZSÉBET, Nyujtód. 67 éves, mozgáskorlátozott asszony vagyok. Szüleimtől örököltem egy beltelket (velük is laktam halálukig), az udvar és a kert összesen tíz ár, 8,30 méter széles. Eredetileg 7,70 volt, de 1976-ban a baloldali szomszédtól vettünk egy 0,60 méter széles csíkot. Tizenkét éve a szomszéd meghalt, az új tulajdonos pedig erőszakkal elvett a kertemből 1,50 méternyit. Mivel ebbe nem egyeztem bele, beperelt. 2007-ben a kézdivásárhelyi bíróság által kinevezett szakértő az eredeti telekkönyv szerint mérte fel a telkemet, ezt tanúkkal is tudom bizonyítani. Az iratcsomót azonban — valaki befolyására — nem tette le, és az eljárás végig úgy zajlott le, hogy fel sem mérte a területet. Azaz a szakértő hazudott a törvényszéken! 2008-ban egy csíkszeredai szakértőt küldtek, ő nem is a telekkönyv, hanem a régi tulajdonos egy, a helyrajzi számokat (top) is tartalmazó rajza szerint készített felmérést. Ajánlása a köztünk levő határvonalról jó, úgy is használtuk már 50 éve, de van csúsztatás is, mert az új tulajdonos felől meghúzott egy 80 négyzetméteres parcellát, és bejegyezte a másik oldalon levő szomszédnak, holott nem tőle vettük azt a 0,60 métert. A szakértő szerint én használom, de ha akarnám, se tudnám, mert ott istálló, budi és trágyadomb van, a perelő szomszédomé, aki ezzel a csúsztatással nyert ellenem, bár ez az ítélet óta eltelt fél évben nem változtatott a valós helyzeten: a határ nincs kimérve, csak ajánlva, jómagam pedig már negyedfél éve élek lelki terrorban (nem elég a súlyos betegség s a kis nyugdíj) a jómódú, fiatal szomszéd miatt. Sajnos, ilyen időket élünk, de hogy az igazság mérlege miért billen rossz irányba, azt döntse el a kedves olvasó.
FERENCZ B. ALBERT, Sepsiszentgyörgy. A köznyelvben csak Süsünek nevezett sárkányszobor szimbólumértékét lehetne még gazdagítani, a város lakói bizonyára örömmel szemlélnék, ha a mai valósághoz igazítanánk kissé. Lehetne például egy piramis alakú alapzatot építeni a paripa alá, a lovag kezében pedig meggörbíteni a nyílvesszőt, ezzel is jelezve, hogy életünk a gyarmatosítók nyomása alatt már nem zajlik olyan egyenesen.
