Az analógiák soha nem pótolhatják a gondolkodást, viszont színezik a képet, azt a politikai tájképet, amely 2009 szomorú esztendejének vége felé egyre inkább egy Caragiale-komédiára emlékeztet a maga vitriolos egybeeséseivel.
Traian Băsescu legutóbbi nyilatkozata, amely nyugalomra int és megbékélésre buzdít, akár megható is lehetne — mintha a második elnökségét előbb-utóbb megkezdő államfő ki akarna lépni az eddigi politikai szappanoperából, hogy beléphessen az eufemisztikus, de ideillő túlzással… a történelembe. Csakhogy még néhány napja a nemzeti ünnepen nem fogott kezet Románia két volt elnökével, Ion Iliescuval és Emil Constantinescuval. Bárdolatlan gesztusát úgy magyarázta, hogy ,,azok" egyfolytában támadták őt. A választás éjszakáján, amikor Geoană örömtánca után ő is bejelentette győzelmét, csak a rá szavazókat köszöntötte, az ellene szavazókat, a szavazótábor felét — akiket, szavaival élve, megrostált, kilyuggatott — nem. Utána tovább folytatva a divide et impera (oszd meg, és uralkodj) elvére alapozó s térségükben nagy hagyományokkal bíró kamarillapolitikáját, felhívta halálos ellenségét, Călin Popescu Tăriceanut, aki bejelentette, hogy egyetért a jobboldali kormánnyal, és a maga részéről hajlandó részt is venni a kormányban, ha a haza érdeke így kívánja. A liberális párt elnöke, Crin Antonescu meglehetősen szarkasztikusan úgy fogalmazott, hogy Tăriceanu kissé elsiette felajánlkozását, rohant a szultán papucsa elé megcsókolni azt, s a liberálisok utána kifejezték abbeli véleményüket, hogy nem hajlandók részt venni egy bábkormányban, de ez a kérdés, míg az alkotmánybíróság nem dönt, hogy érvényesek-e a választások, nem is érdekes.
Ha a liberálisokat nem sikerül megnyerni — ez sem biztos, a vidéki hadak, a liberális polgármesterek pártjuk kormányba lépését támogatnák, hiszen így juthatnának végre pénzhez, amit a politikusaik járnának ki nekik —, marad a kisebbségi kormányzás. Ez, miután a demokrata-liberálisokat kirakta a kormányból, Tăriceanunak végül is sikerülhetett, de miért? Azért, mert a háttérből azok a szociáldemokraták támogatták, akiknek most nem akar szekértolójuk lenni.
De a történelem nem mindig ismétli magát. Egy demokrata-liberális kisebbségi kormánynak már csak azért sem sikerülhetne eme bravúr, mert a sértődött szociáldemokratákkal és liberálisokkal ellenzékben ez egyszerűen lehetetlen. Băsescu, miután ismét meg akarta osztani a liberális pártot, mást sem csinált öt esztendő alatt, csak mindenkit mindenkivel összeugrasztott, megbékélésről beszél. Kinek kellene itt megbékélnie és kivel? Csakhogy a válság mélyül, nincs idő a játékokra a vadászterületen, elkövetkezhet hamarosan az utcai politizálás, a felhergelt szakszervezetek az utcára vezényelhetik híveiket, akik nem biztos, hogy megőrzik nyugalmukat.
