A két nyilvános nagygyűlés előtt Ceauşescu beidézte a Központi Bizottsághoz a szocialista országok nagyköveteit. Az Agerpres ezt a hírt nem tette közzé, de a külföldi sajtó bukaresti tudósítói erről tájékoztatást nyújtottak. A találkozóról hiányzott éppen a Szovjetunió nagykövete. Bulgária nagykövete felemlítette a vonatok Romániába való belépésének szigorítását Giurgiunál, ami igen megnehezíti az orosz és lengyel turisták utazását, hazatérését.

A Szovjetunió nagykövete, Tjazselnyikov távolmaradása bizonyítéka volt a Moszkva és Bukarest közötti kapcsolatok elhidegülésének. Mégis késő este Ceauşescu hívta a Szovjetunió külügyi megbízottját, szigorúan felszólítva őt a Temesváron lévő ,,orosz ügynökök" visszavonására.

Közben Temesvárt szabad várossá nyilvánították.

Nicolae Ceauşescu beszédét a televízió programnyitáskor, 19 órakor közvetítette. A rádió- és televízióbeszédből az alábbiakat jegyeztem ki: ,,December 16—17-én egy törvényes bírósági végzés alkalmazásának megakadályozása ürügyén néhány, huligán emberekből álló csoport egy sor megnyilvánulást és incidenst szervezett, ezt állami intézmények megtámadása követte, számos házat, üzletet, középületet dúltak fel és fosztottak ki, december 17-én pedig fokozták az állami intézmények és a párt intézményei elleni cselekményeiket, beleértve katonai egységeket is. Az események alakulásából és a résztvevők nyilatkozataiból kiderült, hogy e csoportok célja a rendbontás, a város intézményeinek és legfontosabb javainak szétzúzása, jeladás hasonló cselekményekre más központokban is.

Temesvár lakossága ismeri és látta a megtörtént, fasiszta típusú rongálásokat.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján teljes bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy ezeket a terrorista jellegű akciókat a reakciós, imperialista, irredenta, sovén körökkel és idegen országok kémszolgálataival szoros kapcsolatban szervezték és robbantották ki.

A különböző körök és kormányok Románia ellen indított kampánya erőteljesen igazolja, hogy ezeket az akciókat időben és nagyon jól előkészítették.

Mindannyian emlékezünk egész népünknek a Csehszlovákia elleni 1968-as lerohanás elleni, Románia függetlenségének védelme iránti szilárd álláspontjára. Most kijelenthetjük, hogy ahhoz hasonló vagy még annál is súlyosabb a mai helyzet. Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, de ez nem a rendfenntartó szerveknek és katonai egységeknek tudható be, amelyek két napon át a legnagyobb türelemről és engedékenységről tettek tanúbizonyságot Temesváron a terrorista-fasiszta elemekkel szemben, hanem azoknak, akik az idegen ügynökségek szolgálatába szegődtek, s akik előre megfontoltan és jól felkészülve cselekedtek a temesvári eme súlyos incidensek kirobbantásáért.

Románia Szocialista Köztársaság összes állampolgárának kötelessége minden erejével küzdeni mindazokkal szemben, akik különböző idegen érdekek, kémszolgálatok, reakciós imperialista körök szolgálatában állva eladják országukat egy maréknyi dollárért vagy más valutáért.

Minden állampolgárhoz intézem szavaimat, hogy értsék meg, ami Temesváron történt, a reakciós körök, az idegen kémszolgálatok időben megszervezett akciója, amelyek mindezt hazánk ellen irányították."

A beszéd rögzítésével kapcsolatosan volt tévéalkalmazottak arra emlékeznek, hogy Ceauşescu ingerült volt az előálló műszaki problémák miatt. A felvétel órákat késett, mert a Központi Bizottság stúdiójában nem voltak mikrofonok.

Silviu Curticeanu, a kancellária főnöke Az átélt történelem vallomása című művében említi, hogy december 20-án este az államfő elhatározta a másnapi nagygyűlés összehívását, ami viszont felgyorsította bukását. ,,Mielőtt hazaindultam volna, hívatott Ceauşescu, és mondta, hogy másnapra a Palota térre nagygyűlést szervezett a fővárosi dolgozók részvételével. Az irodából kijövet hallottam hangosan szólni, de inkább magának: Megmutatom én a temesváriaknak."

Nem fog a fék

A december 21-i nagygyűlést a Bukarest municípiumi pártbizottság szervezte. December 20-án 22 óra után Petrescu Barbu, a Bukarest municípiumi pártbizottság első titkára értesítette főbb munkatársait, hogy másnap nagy népgyűlésre kerül sor a Palota téren. Összehívott egy parancsnokságot, amelynek tagjai voltak a municípium és a városnegyedek pártbizottsági titkárai, valamint a belügyi felügyelőség, a municípiumi szekuritáté és a hazafias gárdák főnökei. Az első titkár dolgozószobájában tartott gyűlés lefolyását gyorsírták, de a feljegyzések nincsenek meg. A névtelenségüket megőrizni óhajtó tanúk beszámoltak, hogy a belügyi felügyelőség főnöke kijelentette, nem vállalja a felelősséget a népgyűlés biztonságáért, eleve bizonytalanságot idézve elő azokért a mozzanatokért, amelyekre pár óra múlva sor került.

1989. december 21. az a nap, amelyen Ceauşescu kiszalasztotta kezéből a hatalmi féket. Bukarestben látszólag nyugalom volt. A visszaszámlálás mind Nicolae Ceauşescu, mind a romániai kommunista rendszer számára 12 órakor kezdődik, a Palota téri népgyűlés kezdetével egy időben. Abban a pillanatban, amikor Ceauşescu beszélni kezdett, felrobbant egy kézi készítésű petárda, s erőteljes zúgás hallatszott, s ezzel párhuzamosan kiabálások, amelyek miatt a beszéd meg is szakadt. Ceauşescu felemelt kézzel áll, a tömeget nézi, és nem fogja fel, amit lát és hall. A gerjesztett zúgás a lélektani háborúban szakosított felszerelést igényelt. Az emberek már nem hallgattak rá, meg voltak ijedve, egymást taposták le. Amikor a népgyűlés befejeződött, megengedték a nőknek, akiknek valamije, fél cipője, táskája elveszett, hogy az összegyűjtött, talált tárgyak közül kiválogassák a magukéit. A zúgás keltésével kétségkívül a tömegben a félelemkeltés, az emberek felzaklatása volt a cél. Abban az időben Romániában a hadsereg legfelsőbb politikai tanácsánál, a speciális propagandaosztályon belül létezett egy, a lélektani háborúra szakosodott, titkos, fedezett struktúra. Ennek az osztálynak a rendelkezésére állott egy kocsi fülkékkel, korszerű felszerelésekkel.

Pánik és mozgósítás

A népgyűlés 12 óra 50 perckor fejeződött be. A téren kevés ember maradt, mintegy 15 000, akik rendezetlenül szóródnak el. Tiltakozók egy csoportja a Római téren gyülekezik, egy másik csoport pedig az Egyetemnél. Az Akadémián találkozót hirdettek Dumitru Popescu rektorral, de a sikertelen népgyűlés után ez elmaradt.

Az 1989. december 21-i sikertelen népgyűlés után Nicolae Ceauşescu pánikba esett, és röp-telekonferenciát tartott a megyei első titkárokkal. A telekonferencián bejelentette, hogy el kell rendelnie az egész párt- és állami aktíva, az összes belügyi — milícia és szekuritáté — erők általános mozgósítását, beleértve a katonai egységeket is.

A Központi Bizottság székhelyén soha nem tapasztalt izgalom uralkodik. Milea tábornok parancsára a Nemzetvédelmi Minisztérium egy híradós csoportját itt helyezték el. Megerősítették a Központi Bizottság épületének védelmét. 21 óra körül a rendfenntartó erők rohammal elfoglalják a Római teret, megfutamítva az ott összegyűlt civileket. Egyesek elégették pártkönyvüket. 1989. december 21-én este, a bukaresti katonai ügyészségen található adatok szerint negyvenkilencen haltak meg, 463 volt a sebesültek száma, a népgyűlésen pedig tizenöt személy sebesült meg. 698 személyt állítottak elő. Iulian Vlad, a szekuritáté főnöke elrendelte a telefonlehallgatások megszüntetését és bizonyos dokumentumok elégetését.

A helyzet uralhatatlan

Mind Temesváron, mind Bukarestben csakis az utcai tüntetők közül történtek letartóztatások. 1989. december 21-én furcsa módon Dumitru Mazilut is előállították, éppenséggel bukaresti lakásában tartóztatták le Iulian Vlad tábornok utasítására. Dumitru Mazilut 1986-ban formálisan, az állambiztonság ezredeseként, tartalékba helyezték, amikor jelezték az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, hogy Romániát egy szekuritátés tiszt képviseli. Ám Dumitru Mazilu továbbra is együttműködött az állambiztonsággal.

Bukarestben a rendfenntartó erők nem tudják uralni a helyzetet. Nicolae Ceauşescu magához parancsolta Vasile Milea tábornokot Tudor Postelnicu belügyminiszterrel és Iulian Vlad tábornokkal, a szekuritáté főnökével együtt. Tisztekből, a tisztképző tanulóiból álló újabb négyszázas létszámú osztagot rendelnek a Központi Bizottság védelmére. A rendfenntartók beavatkozása az 1988. július 1-jei, 02600. számú rendelet alapján történt. Az akkor érvényben levő hadi tervek szerint az első erők, amelyeknek december 21-én közbe kellett lépniük a tüntetők visszaszorítására, a tűzoltókocsik voltak, nekik vízágyúkkal kellett cselekedniük. Őket követték a rendfenntartó és intervenciós erők kocsijai, majd egymás után ugyanennek az egységnek a pajzsos harcosai, a băneasai tiszti iskola tanulói és más részt vevő erők (a milíciatiszt-képzők és a katonai akadé­mia hallgatói, a szekuritáté egységei és a Nemzetvédelmi Minisztérium állománya). Az ebben a sorrendben fellépő erők kísérlete december 21-én délután teljesen hatástalan volt. Következtek a többiek, amelyeknek nem sikerült, csak tíz méternyire visszaszorítaniuk a tömeget. Ilyen körülmények között este 21 óra, fél tíz körül az utcán megjelentek a legfelsőbb pártvezetés képviselői: Ion Radu, az RKP Központi Bizottságának titkára, Vasile Milea tábornok, nemzetvédelmi miniszter, Tudor Postelnicu belügyminiszter, Ion Dincă miniszterelnök-helyettes, Vasile Bărbulescu, az RKP KB titkára (Nicolae Ceauşescu sógora), Iulian Vlad tábornok, a szekuritáté főnöke. Ion Radu a többiekhez fordulva mondta: ,,Mindent meg kell tennünk, ha kell, meghalunk egy szent ügyért, a főparancsnokért."

Az Intercontinental Szálló forrongó környékére ellátogatók közül, ahol a rendfenntartók vigyáztak fel, Iulian Vlad tábornok az egyedüli, aki tudja, mi következik be pár óra múlva. A Központi Bizottság székházába visszatérve Vlad tábornok különhívja Milea tábornokot, és javasolja neki, hogy tartóztassa le Nicolae Ceauşescut, de Milea ezt visszautasította.

A menekülés előestéje

Vlad tábornok látta, hogy a hadsereg beleegyezése nélkül semmit nem lehet tenni. Időközben Temesvárról Stănculescu tábornokot visszahívta annak a szekuritátés tisztekből álló csoportnak egyik tagja, amelynek tudomása volt az elkövetkezendőkről.

Az RKP KB Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöki tisztségét betöltő Ilie Verdeţet, annak kérésére, délután fogadta Nicolae Ceauşescu. Azt javasolta Ceauşescunak, hogy kezdeményezzen párbeszédet a tüntetők képviselőivel, ezzel Ceauşescu egyet is értett, de nem akadt, akivel tárgyalni. A tüntető csoportoknak nem voltak vezetőik. Este Nicolae és Elena Ceauşescut utoljára meglátogatja a Bukarestben lakó két gyerekük, Zoe Elena Ceauşescu és Valentin Ceauşescu. Nicu Ceauşescu Szebenben volt.

1989. december 21-én este Nicolae Ceauşescu már nem hagyta el a Központi Bizottság székházát. 21 óra 30 perc körül a nap utolsó beszélgetésére került sor Ştefan Andrei miniszterelnök-helyettessel, aki 1978. március 23. és 1985. november 8. között Románia külügyminisztere volt. ,,Nézd, Ausztria, Magyarországtól felbiztatva, a Biztonsági Tanács összehívását kérte a romániai helyzet elemzéséért — mondta nekem. — Én megnyugtattam. — Nem lesz ennek semmi hatása. Nem tudnak Románia ellen határozatot elfogadni, mert Kína ellenezni fogja. A másik kérdés, hogy Jürgensen, a Közös Piac külkapcsolatokért felelős alelnöke kijelentette, félbeszakítja egy újabb megegyezésre vonatkozó tanácskozásukat. — Ennek semmi hatása, replikáztam megint, mert van néhány részleges megegyezésünk, amelyeket egyetlen megegyezésbe sűríthetünk, és amelyben leszögezhetjük, hogy egy bizonyos időszakban nem lépnek fel esetlegességek. — A továbbiakban azt mondta, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia megszakította kapcsolatait Romániával. És hozzátett még egy fontos dolgot: Milyen jó, hogy nincs külföldi adósságunk, s hogy jelentős pénzösszeget helyeztünk el nyugati bankokban. A külföldi adósság visszafizetésének ötletét úgy kell tekintenünk, mint egyikét azoknak az intézkedéseknek, amelyekre gondolt, látva Gorbacsov álláspontját."

(folytatjuk)