Az Európai Unió nem titkolt célja a diák- és a szabadidősport fokozottabb állami finanszírozása, szemben a teljesítmény-, vagyis a professzionális sporttal, melyet az üzleti világ gondjaira bíz. Ez azt jelenti, hogy át kell gondolni sportstratégiánkat, és nem csak országos, de városi szinten is.
Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára
Elengedhetetlenül ― mert az unió országaiban a 18 éven aluli fiatalok mintegy 60 százaléka csak a kötelező iskolai testnevelési órákon (figyelem, csak a testnevelési órákon! ― szerk. megjegyzés) sportol, mozog, ami semmiként sem elégíti ki mozgásigényüket. A mozgásszegény életmód pedig észrevétlenül is az elhízáshoz vezet, különösen, ha ehhez párosul az egészségtelen táplálkozás is. Nem csoda tehát, ha a fiatalok jó 30 százaléka túlsúlyos, ez pedig az évek múltán könyörtelenül a különböző szervi megbetegedésekhez vezet.
A fentiekhez csatlakozik az újramegfogalmazott aranyigazság: a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, ugyanakkor létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben.
Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk is. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is ide kívánkozik a kérdés: Hol tartunk ma? Hol? Például Barátoson a
Bibó József Általános Iskolában
Egy 1986 márciusában ― akkor Beder György volt az iskola testnevelő tanára ― megjelent riport került a kezembe. Abból idézek: ,,Barátos község ma két futballcsapattal ― Barátosi Haladás, Teleki Vasas ― szerepel a megyei bajnokságban. Mindkettő ifjúsági csapatában a barátosi iskola tanulói fociznak... a félidőben: 1. Telek, 2. Barátos... 1985-ben ― mondják a barátosiak ― két asztaliteniszezőnk ―Székely Katalin és Kádár Attila ― a második helyen végzett a megyei döntőn; Buna Gyula népi birkózásban részt vett az országos döntőn, ott pedig túljutott az első fordulón, ugyanebben a sportágban Kelemen István és Bitai György szerzett megyei második helyet súlycsoportjában. Minden idők legnagyobb teljesítménye kétségtelenül a világ egykori legjobb kézilabdakapusa, a teleki származású Nagy Irén nevéhez fűződik."
Szívesen megnéztem volna sírját, hogy lássam, falusfelei, a község hogyan értékeli három világbajnoki címét, csodálatos nagyságát... Mert ha valaki hallott ezen a földgolyón, az ország határain túl Telek nevéről, az csakis Nagy Irénnek köszönhető... Na de ami késik, nem múlik.
És most térjünk vissza az 1986-os Beder György s az akkori községi vezetőség kiemelt sportolóinak névsorához: ,,Buna Gyula, Kelemen István, Szabó Attila, Tánczos Szabolcs, Gazda Attila, Józsa Zoltán, Fazakas Zsigmond mint labdarúgók, Farkas István, Nagy Gyula, Józsa Krisztina, Zakariás Margit mint atléták, Kádár Attila, Kelemen Győző, György Nándor, Deák Károly, Székely Katalin, Székely Ibolya mint asztaliteniszezők, Székely Katalin, Józsa Krisztina, Papucs Éva, Zakariás Mária, Deák Lizi mint kézilabdázók..."
Ami pedig az iskola sportbázisát illeti, ,,a tornateremben van két pingpongasztalnak hely, más tornaszernek nemigen van hely (mindössze egy bakot láttunk). Hogy lesz majd bordásfal, svédláda... az más kérdés. Olyan, mint az ugrógödör története: rossz helyen volt megásva, betömik, azzal a gondolattal, hogy valamikor a tavasszal újra kiássák, természetesen, jobb helyen... a tágas udvaron van egy mozgó kézilabdapálya. Na persze, addig lesz mozgó ― mondják ―, amíg gyepes, mert mihelyt leöntik aszfalttal... Na szóval, ezt sürgősen el kell végezni, mert egy ekkora iskolának illik már egy becsületes sportbázis, amelyen állandó helye van a kézilabda-, a röplabda-, a teniszpályának, az atlétikai szektoroknak..."
Huszonhárom évvel később, azaz ma is Beder testnevelő tanár fogad ― Beder Győző, aki ráadásul az iskola igazgatója is. Egyedül tanítja a testnevelést, na persze, az I―IV.-ben ez a tanítók feladata. A négy felső tagozatos osztály két-két testnevelési órájából szinte kijön a félkatedra, ami az igazgatót megilleti. S mert az udvaron találkoztunk, a szabadtéri sportbázis felleltározásával kezdtük, mindenekelőtt a képen is látható játszóparkkal. Remek. Nem vitás, a kicsik mozgásigénye itt kielégíthető. A nagy udvaron változatlanul ott van a mozgó kézilabdapálya, az aszfaltnak nyoma sincs... de van állandó ugrógödör, tele homokkal. Ennyit léptek a huszonhárom év alatt. A tornaterem ― 9x7,5 m ― ma egy nagy raktár képét nyújtja. Az óriási halmazban, boglyában látni bordásfalat (2), darabokra szedett svédládát, bakot, dobbantót, egy ,,megbicsaklott" korlátot, az akrobatikus tornához használható ugróasztalt, két kosárlabdapalánkot, pingpongasztalokat, egy szekrényben sok-sok labdát, mindenféle hálót (foci-, kézilabdakapura valót, röplabdához szükségeset...), rollereket... ― Van tűzoltóvonal is ― mondja az igazgató.
A látvány nem lelkesítő. Attól tartok, nyakukba hull a hó, s a gyerekeknek nem lesz, hova bevonulniuk egy tisztességes tornaórára.
A két képet ― az 1986-ost és a mai, azaz a 2009-est ― nem nekem, hanem a barátosiaknak kell kommentálniuk, s levonniuk a megfelelő tanulságokat.
A látottak után arra számítok, hogy a sportbázisnál jobb lesz a versenynaptár. Mielőtt rátértünk volna, Beder Győző igazgató és tanár úr elmondta: ― Már három éve leadtam a pályázatot egy 18x10 m-es tornateremre. Azóta is várom a döntést... Ami pedig sportnaptárunkat illeti, legutóbb éppen a megyei iskolás teremfoci-bajnokságon vettünk részt. Az idén kihagytuk a Diákolimpia atlétikaversenyeit, sok gyerek tagja a fúvószenekarnak, a két szereplés időpontja fedte egymást, s ennek kárát az atlétika látta... Szervezünk osztálybajnokságokat asztaliteniszben, kispályás labdarúgásban. Tűzoltócsapatunk megnyerte a megyei bajnokságot. Ebben a csapatban tűnt ki Virág József, Müller Helga, Jákó Mihály, Tranculov Szabolcs... asztaliteniszben megemlíthetem Földes Ödön, Beder Lóránt, Kató Béla nevét, kispályás labdarúgásban Dálnoki Áron, Csiki Norbert, Földes Ödön, Kató Béla az iskola kitűnőségei, kispályás labdarúgásban pedig Szász Alpár, Csiki Zsolt, Deák Adorján... Tudom, eredményeink lehetnének jobbak is, de kis iskola vagyunk, összesen 212 diákot tartunk nyilván. Na meg aztán sportbázisunk korszerűsítése is elhúzódott...
― Tervek, vágyak, álmok?
― Szeretném újraindítani a megtorpant és leállt barátosi labdarúgóéletet. És az asztaliteniszt is. A község két termében voltak egykor felszerelve az asztalok, de sajnos, a fiatalok összetörték azokat... A községi tanáccsal úgy tervezzük, hogy leaszfaltozzuk a kézilabdapályánkat, s ha végre megkapjuk azt a kisebb méretű tornatermet, megoldódik minden problémánk. Van egy másik tervünk is: az iskola régi épületét ― ebben volna a jelenlegi tornatermünk ― alakítsuk át egy multifunkcionális teremmé (25x18 m lenne)... Vannak terveink, elképzeléseink. Merem hinni, hogy sikerül is megvalósítanunk ezeket.
Mi is szeretnénk hinni! Mi is szeretnénk, hogy Barátos sportélete, ha többet nem is, de megtalálja legalább régi önmagát.
