Történt ez az, időnként esett,

máskor havazott s beesteledett,

de másnap újra köszöntött a nap.

Lehettél volna-e boldogabb?

Tavasz jön, nyár, ősz, majd a bor kiforr,

a Duna parton áll még a szobor.

A rajzlapokról leszállnak a lányok.

Megkeresik pettyes ruhácskájuk.

Agyő, agyő! A fényben ellebegnek.

Emlékeinkben csupán egy lábjegyzet

marad utánuk, és a grafikák.

Átélhetik az új élet mámorát.

Mert elmehettek, ami bennük legszebb,

azt a rajzlapokra átmentetted.

Így élhetjük újra meg újra át

a lánytestek vad misztériumát.

A boldogság? Egy szó. Az élet álom.

Egyedül vagyunk végül a világon,

amíg értünk nem jönnek az angyalok.

Szigorú minden angyal, hisz tudod.

De mielőtt fénysugárrá válva

áttűnnél végleg egy másik világba,

egy pillanat, és lerajzolod őket,

kiderül, férfiakat-e vagy nőket?

Milyen neműek az angyalok?

A végén ez is kiderül, tudod.

S utoljára még megmintázhatod

a repdeső kék angyalszárnyakat.