Még pár nap, és 2009 elköszön. Sajnáljuk, ne sajnáljuk? Voltak már rosszabb évek is? Tudjuk, voltak! Sporttéren is! A rossz pályáján maradva ez az esztendő sem kutya. Mert jó, hogy falvainkban itt-ott átadtak egy-egy sporttermet, de városainkban, ahol mégiscsak elvileg jobbak a sportolás feltételei, anyagi háttere, nem történt semmi érdemleges e téren.
De igen, kitartóan fedetlen a kézdivásárhelyi műjégpálya, leálltak az úszómedence körüli munkálatok, Sepsiszentgyörgyön két „mézesmadzagot" húzogatott orrunk előtt a megyei sportigazgató s a város polgármestere egy mesés sportcentrum, illetve egy városi sportklub jeligével. Mind a kettő elfogadható lenne — bár furcsálljuk, hiszen közben a már meglévőket számolják fel vagy bízzák az idő vasfogára... —, ha ne tudnánk, hogy mégiscsak gazdasági válságban vagyunk. A sport legfelső megítélése letörő, a felső sportvezetés köszönő viszonyban sincs magával a sporttal, a pártkatonáktól pedig semmi jót nem várhat az ember. Városi sportklub — tényleg jó volna, csak egyelőre semmi jele nincs annak, hogy azt komolyan venné a város vezetése. Mondunk nagyokat, s közben nem vesszük észre, hogy napról napra sorvad az a sportélet is, melyben vagyunk. Igen, a kosárlabdára is gondolok. Nem gondtalan az élet ott sem. Felnőttszinten kézilabdánk már nincsen, labdarúgásunk vérszegénységben szenved, atlétikánk szintén... Lassan-lassan oda jutunk, hogy nagyon el kell gondolkoznunk, ha valaki megkérdezi: mitek van? A sportéletünk jövőjét biztosítani hivatott Iskolás Sportklubunkat kitartóan a sportbázishiánnyal sorvasztják. Miért? Meddig? Ugye, nem komolyan mondták, hogy városi sportklubon gondolkodnak? Milyen sportágakban? Milyen sportolókkal? A városi sportklubot is importsportolókkal képzelik el?... Rendben, de mi lesz tehetséges gyermekeink, unokáink sorsa? Mi már sportiskolás szinten is „importálunk"! És nem is igazi értékeket. Hát vegyék már észre, ijesztően rossz irányba haladunk! És még valami: az MSC vezetősége értse már meg, illik tisztelnie a municípium lakosságát azzal, hogy a stadion kapuja fölé emelt kiírást, a Clubul Sportiv Municipalt kiegészíti magyar megfelelőjével, a Municípiumi Sport Clubbal. Az igazgató is itt él ebben a hetvenöt százalékban magyar városban!
Visszapergetve az esztendő lepergett napjait, azok emlékeit, csak azt mondhatjuk, mértéktartóan bánt az örökké felejthetetlen eredmények részesítésével. Volt, volt valami. De igazán aranyveretes, örökké emlékezetes nem volt semmi. Így aztán nem is bánjuk, hogy rövidesen elköszön 2009. Akkor tehát Isten veled, 2009!
(nagymohai)
