Iskolai sportHol tartunk ma? — Áros Károly

2009. december 28., hétfő, Sport

Az Európai Unió nem titkolt célja a diák- és a szabadidősport fokozottabb állami finanszírozása, szemben a teljesítmény-, vagyis a professzionális sporttal, melyet az üzleti világ gondjaira bíz. Ez azt jelenti, hogy át kell gondolni sportstratégiánkat, és nem csak országos, de városi szinten is.

Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára.

Elengedhetetlenül — mert az unió országaiban a 18 éven aluli fiatalok mintegy hatvan százaléka csak a kötelező iskolai testnevelési órákon (figyelem csak a testnevelési órákonra!!! — szerk. megjegyzés) sportol, mozog, ami semmiként sem elégíti ki mozgásigényüket. A mozgásszegény életmód pedig észrevétlenül is az elhízáshoz vezet, különösen, ha ehhez párosul az egészségtelen táplálkozás is. Nem csoda tehát, ha a fiatalok jó harminc százaléka túlsúlyos, ez pedig az évek múltán könyörtelenül a különböző szervi megbetegedésekhez vezet.

A fentiekhez csatlakozik: a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, ugyanakkor létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben.

Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk is. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is ide kívánkozik a kérdés: Hol tartunk ma? Hol? Például Sepsiszentgyörgyön a

Gámán János Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szakközépiskola

„1941-ben az akkori Földművelési Minisztérium — mesélte jó pár évvel ezelőtti ottjártamkor Váncsa Attila testnevelő tanár — dr. Bánfi Dániel minisztersége alatt határozatot hozott egy mezőgazdasági szakközépiskola építéséről Sepsiszentgyörgyön. A végrehajtással dr. Gámán János okleveles mezőgazdászt bízták meg, s a maga rendjén Sepsiszentgyörgy városi tanácsa 2,5 hektár földet adományozott erre a célra. Az alapkő letétele 1941 tavaszán meg is történt." Mindezt csak azért mondtam el, hogy még véletlenül se gondolja valaki, a két világháború között építette az állam.

Na persze, én sportügyben jártam akkor is az úgynevezett „traktoriskolában", s mindenekelőtt a sportoláshoz, a testnevelés oktatásához szükséges feltételekről érdeklődtem.

„Tornaterem létezéséről nem szólt a fáma — mondotta Váncsa tanár úr —, de volt egy 7x5 m-es helyiség lent az alagsorban, ahová rossz idő esetén és télen behúzódtak a tornaórák diákjai. Az iskola épülete mögötti másfél hektáros területen a labdarúgásnak hódoltak a tanulók... 1984-ben aztán éppen az én kezdeményezésemre a volt ebédlőt alakíttatta át az iskola tornateremmé, a „régiben" erőtermet rendeztek be... 1987-ben bitumenoztattuk a kézilabdapályát... Nekilendült sportéletünk, cselgáncscsapatot hívtunk életre, az együttes rendszeresen részt vett az országos versenyeken. A környék gyerekhada mindennap benépesítette az iskola sportlétesítményeit, ki cselgáncsozott, ki focizott... Ide jártak a Lackó gyerekek is, akiknek édesapja egy igazi sportszerető ember volt, aki jól látta, milyen gondokkal küszködünk, így aztán egy nap odarendelte építészbrigádját, mely mostani formájába hozta — ingyen, bérmentve — az iskola sportbázisát."

Nemrég visszatértem a — hadd rövidítsek — Mezőgazdasági Szakközépiskolába, ahol ma Latzin Gábor az igazgató és testnevelő tanár, ahol tizennégy osztályban mintegy háromszáz gyerek tanul. Vitt a kíváncsiság is, hiszen 2004 novemberében Sztakics Éva alpolgármester ezt ígérte: „Mivel a városnak nincsenek szabad terei, úgy terveztük, hogy a Közgazdasági Iskolaközpont és a Mezőgazdasági Iskolaközpont meglévő sportpályáit bővítjük, korszerűsítjük — természetesen, a két intézettel közös nevezőre jutva —, s tesszük alkalmassá e rendezvényekre (szerk. megjegyzés: az alpolgármesternő arra a kormányhatározatra gondolt, mely azt fogalmazta meg, hogy egyetlen hétvége se maradjon tömegportrendezvény nélkül)..."

Nos, el kell mondanom: a Mezőgazdasági Szakközépiskolában nem jártak az alpolgármesternő sportpályaépítői, korszerűsítői. Így aztán egy dróthálóval bekerített, bitumenezett placcon kapott helyet egy kézi- és egy kosárlabdapálya kapukkal, palánkokkal felszerelve. Ennyi. A tornaterembe a kulcs eltűnése miatt nem tudtunk bemenni. Annyit viszont elmondott Latzin igazgató úr, hogy:

— A régi épületet átadták az egyetemnek, s ment a régi tornaterem is. Ma egy 10x5 m-es osztályteremből létrehozott tornateremben zajlik a testnevelés oktatása. Vannak itt erőgépek, súlyzók, bordásfalak, szőnyegek (szerk. megjegyzés: mindezek megvoltak Váncsa tanár úr idejében is), van két pingpongasztalunk, sajnos, nincs hová felszerelni. Rengeteg labdánk van, kézi-, kosár-, futball-labda... Egy korábbi választás előtt — Năstase elnöksége volt a tét — azt terveztük, hogy tornatermet építünk. Năstase veszített, a tornaterem terve elúszott... Aztán jött a következő terv: a Csíki negyedi kazánház átalakítása tornateremmé. Közösen használtuk volna a Gödri Ferenc Általános Iskolával. Tervszintig jutottunk. Most itt állunk szegényen, már ami sportbázisainkat illeti.

— Na de van az iskolának sportmúltja, van jelene is...

— A sportmúltja a labdarúgásra épült. A vidékről bekerült diákok jó része — természetesen, a fiúkra gondolok — focizott, focizik a községek, falvak IV. és V. ligás ifjúsági és felnőttcsapataiban. Itt járt iskolába a ma I. ligában játszó Hadnagy Attila, az egyetlen Kovászna megyei labdarúgó, aki a legfelsőbb osztályban képviseli e vidéket, és itt volt diák Fodor I., egykori második ligás labdarúgó. Az iskola női csapata a harmadik helyen zárta a megyei iskolás bajnokságot. Asztaliteniszezőink iskolás szinten megyei másodikok, és nem halt ki a cselgáncs sem, hiszen jó néhányan rendszeresen látogatják az edzéseket. Tudom, hogy ez, ami van, nem elegendő. A diákok sportszeretete, mozgásigénye sokkal nagyobb, mint amennyire teret biztosítunk... De... Az osztályonkénti heti egy-egy testnevelési órával, ilyen sportbázis-lehetőséggel, ilyen elfoglaltsággal csak ennyire futotta, futja.

— Tervek?

— Nem tudom, mit mondjak, hiszen a közeljövőben beláthatatlan iskola-összeolvasztások lesznek. Szakmai téren nekünk az Apor Péter Iskolaközpont lenne a jó partner, sporttéren a Puskás Tivadar Iskolaközpont, hiszen remek sportbázisa van... Nem tudom, nem tudom hogy lesz. Ezért nem is tervezek, Ami pedig személyemet illeti, nekem az Ady Endre Általános Iskolában van a katedrám, ősztől el szeretném foglalni, s teljes erőbedobással a testnevelésnek élni, a testnevelésért és sportért dolgozni, hiszen ez az igazi hivatásom.

Hivatásom. Nem is tudom, mikor hallottam még ezt a szót egy testnevelő tanártól. Latzin Gábor most kiejtette, mondatba fogalmazta. Egyszerűen, mert úgy érezte, ezt el kell mondania, nem nekem, hanem elsősorban önmagának, hogy ily módon is megerősítse hitét abban a hivatásban, melyet egykor önként vállalt, melynek teljesítésébe egykor bele is kezdett kint az atlétikapályán, s melyet aztán egy időre feladott. Egy időre, mondom, hiszen bevallása szerint nagyon vonzza igazi hivatása, s ő enged e vonzásnak.

Úgy legyen.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2009-12-28: Sport - x:

Sportvilág

* A 2008-as világbajnok, Aszada Mao nyerte meg a japán műkorcsolya-bajnokságot, így a 19 éves hölgy kiharcolta a részvételi jogot a vancouveri téli olimpiára. A második helyen Szuzuki Akiko végzett, így a részvételt már korábban kivívó, 2007-es világbajnok Ando Miki mellett ő utazhat harmadik japánként Kanadá­ba. Aszada először állhat jégre olimpián, mert ugyan a 2006-os torinói eseményre teljesítette a kvalifikációs szintet, ám a korhatár miatt nem indulhatott az ötkarikás játékokon.
2009-12-28: Sport - x:

Sportgála Kézdivásárhelyen — Kocsis Zoltán

Az asztaliteniszcsapat
December 23-án mintegy ötszáz sportbarát vett részt a kézdivásárhelyi sportgálán, melyen a helybeli polgármesteri hivatal közel 13 000 lejt osztott szét azon élsportolóknak, akik országos, Balkán- vagy Európa-bajnokságon dobogós helyezést értek el. A gála Rácz Károly polgármester köszöntőjével kezdődött, majd Vetró András tanácstag és Dobolyi Aladár edző méltatta Stelian Grecu munkásságát, aztán Beke Ernő beszélt elismerően Kalith Attila edzői tevékenységéről, eredményeiről, életéről. Az ünnepi műsort a Kis Katalin vezette Tanulók Klubja, Forró Éva kangoo-jumps-csapata és a The Moon Son’s Clan breakdance-együttese biztosította. Ezután következett a díjazás.