Játékban felfénylő ünnepek — László Károly

2009. december 28., hétfő, Közélet

Játékkal szolgálni mindig, mindenhol és minden körülmények között lehet. Főleg az év utolsó hónapjában. Ünnepek idején.

Lehet szolgálni egy tömbház parányi szobájában is, ahol az életvédelemben soha el nem fáradó gyermekorvos alkalmi rádióstúdióvá alakította át lakását, és egy telefonkagylóval a kezében műsort vezetett. Megtisztelt bizalmával, így kerültem a „mikrofon" elé én is. Magam mellé állítottam két gyermeket, és becsaltam a játékba az őket kísérő édesanyát és nagymamát is, valamint a házigazdát. Együtt keltettük életre Jókai Mórnak egyik karácsonyi történetét, és ezzel üzentük a nagyvilágnak, hogy ebben az értékvesztő korban az igazi ajándék nem az, amit drága pénzzel vesz meg az ember, hanem az, amit önmagából ajándékoz a másik embernek. Lélekben születő ajándék soha el nem fogy, üzeni nekünk a nagy író. Mi azt továbbítottuk. A történet hőse, az özvegyen maradt kilencgyermekes csizmadia semmi mást nem tud adni az ünnepen a kilenc gyermekének, csak egy karácsonyi éneket. Az éneket kezdetben kedvetlenül ízlelgető gyermekek lassan-lassan bemelegednek, és észre sem veszik, hogy mikor tölti be a hangjuk azt a nagy házat, ahol ők a szegény lakók. Felszabadult, önfeledt énekükben megszületik a legszebb ajándék.

Szolgálni lehet karácsony éjszakáján templomban. Pásztorjátékban, felidézve a betlehemi éjszaka drámáját, amikor a szent pár előtt minden ajtó zárva maradt. Azt az éjszakát, amelyben csak egy hajléktalan szegődött társul. Ő mutatta meg az utat az istállóbarlanghoz. Egy ilyen pásztorjáték után egy évben, miután a karácsony éjszakai szentmise után kiürült a templom előtti tér, különös dolog történt. Mintha az időből lépett volna ki, szembetaláltam magam egy hajléktalannal. Nyugodt volt, derűs, elégedett. Tanúsítom, hogy boldog, mielőtt lefeküdt valahol Isten szabad ege alatt. Úgy jártam vele, mint azzal a vak emberrel, akit átsegítettem az úton, miközben úgy éreztem, hogy ő vezet engem.

Szolgálni lehet öregek napközi otthonában, ahova a napokban elkísértek ,,tanítványaim", akik munka után nem ebédelni mentek, hanem örömet osztani. Gondolatban megköszönöm nekik, a Visky Árpád Színjátszó Kör tagjainak.

Szolgálni lehet egy játékos lelkű pap felkérésére Szent Miklós püspöknek öltözve Mikuláskor. Alkalmi öltözőm a gyóntatószék volt, ahol éppen az engem megbízó pap által készített püspöki süveget tettem a fejemre, amikor egy gyanútlan hívő be akart nyitni hozzám gyónni. Igen, ez a ,,szolgálat kockázata". Még szerencse, hogy a szemfüles sekrestyés asszony idejében közbelépett.

És lehet szolgálni az év utolsó napján is szilveszteri műsorban. Sok szenny lepi be az ember lelkét egy esztendő alatt. A közömbösség rozsdája is kikezdi az emberi kapcsolatokat. Sok minden megkeseríti az ember életét. Komédiásét és nézőét egyaránt. Jót nevetve, hatalmasat, szívből, megtisztul a lélek, oldódik a szorongás. Játék után minden újrakezdhetőnek tűnik. Nem szégyellem azok mellé a szerepek mellé, amelyeket Tamási Áron, Shakespeare vagy Szophoklész írt, egy sorba állítani azt a kabaréban életre keltett, üres üvegeit áruló kis embert, akit naponta megaláz az üvegbegyűjtő főnöke. A jelenet után a ropogó tapsban éreztem, hogy ott ülnek a teremben valahol a naponta megalázott kis emberek. Jót nevetve ismét embernek érezték magukat. Győztek!

A nevetés Isten szeretetének záloga.

És szolgálat volt a Sing-Sing mellett énekelni karácsonyi dalokat, miközben a polgármesteri hivatal osztotta az ajándékokat a társadalom szélére sodort embereknek. Ott történt meg, hogy az egyik ajándékosztás után egy kislány utánam futott: tessék nekem adni ajándékba még egy... dalt! Miközben a nagy csomag ajándékot ottfelejtette a karácsonyfa alatt. Elég volt neki egy ének. Örült neki. Akárcsak a jó öreg Jókai meséjében az a kilenc gyerek. És boldog volt, akárcsak azok.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2009-12-28: Közélet - x:

Karácsonyi örömök (Tollraforgó) — Ferencz Csaba

Karácsony tájékán a találkozások jegyében majd minden háromszéki templomban gyermekek, ifjak köszöntötték a kisded születését. Ilyenkor szülők és nagyszülők megtöltik Isten házát, immár villanó rögzítőgépek sokaságával is igyekeznek megörökíteni a szereplőket, a pillanatot. De sokkal fontosabb, hogy e szent misztériumkor a játék és az öröm hangulatával, a jó hír üzenetével telítődik az ünnep s az ünneplők lelke.
2009-12-28: Közélet - x:

Játszóterek vidéki településeken

Csernátonban és Albisban már elkészültek azok a játszóterek, amelyek megépítésére Kovászna Megye Tanácsa kezdeményezett programot, százezer lejt különítve el saját költségvetéséből a részfinanszírozásra.