Az autonómia az erdélyi magyarság megmaradásának záloga. Nem szlogen e rövid mondat, hanem tény. A vadkapitalizmus és a globalizáció ,,áldásainak" kitett, kisebbségbe szorult nemzeti közösségünk képtelen lesz erÅ‘s és fejlÅ‘dÅ‘ entitásként fennmaradni, ha nem tudja kivÃvni személyi, kulturális és területi önrendelkezési jogát.
Ehhez természetesen — ahogyan hazai és külföldi szakértÅ‘k mindig hangsúlyozzák — egységes belsÅ‘ akarat, erÅ‘s anyaország, a román állam és az unió támogatása szükséges. Hát, ami az anyaország autonómiánkhoz való viszonyát illeti, Kóka, majd Gyurcsány megnyilatkozásai után sok jót nem remélhetünk. A pénzvilágból érkezett két anyaországi politikusnak halvány fogalma sincs a kisebbségi létrÅ‘l, a határon túl rekedt nemzetrészek gondjairól, törekvéseirÅ‘l, céljairól. Gyurcsány Ferenc képes még román testvérpártja, a megtépázott tekintélyű Mircea Geoană kedvéért is autonómiaellenes kijelentésekre, beszél bele a nagyvilágba, mint ki nem néz könnyelműen elgurÃtott mondatai után. Kisebbik baja, hogy szent meggyÅ‘zÅ‘dése szerint az EU megoldja gondjaikat, nagyobb, hogy ki meri jelenteni: autonómiatörekvésünk árt a magyar szomszédságpolitikának, s miként a legszélsÅ‘ségesebb román nacionalista politikusok, Å‘ is azt vizionálja, hogy az ,,autonómia az elszakadás elÅ‘szobája". Kérdés, hogy a pápai gyerekbÅ‘l magyar miniszterelnökké lett egykori KISZ-esnek és zavarosban halászó üzletembernek van-e egyáltalán fogalma arról, amirÅ‘l öntelt magabiztossággal nyilatkozik? Az bizonyos, nem nagyon került kapcsolatba a határon túl élÅ‘ magyarokkal, s minden jel szerint nemzeti történelmünkrÅ‘l is igen elmosott fogalmai vannak. Hányaveti kijelentései azt tudatosÃtják bennünk, az az erÅ‘s anyaország, mely autonómiatörekvéseinket felvállalná, Románia és a nemzetközi fórumok elÅ‘tt képviselné (mint egykor Ausztria Dél-Tirol ügyét), egyelÅ‘re nem létezik.
És a belsÅ‘ egység, az egy cél érdekében mozgósÃtott közös akarat körül is hibádzik valami, igaz, autonómiaügyben mind az RMDSZ, mind ellenzéke meglehetÅ‘sen határozott s egymástól nem is oly távoli álláspontot képvisel, összehangolásukra tehát lehet remény. Az unió autonómiával kapcsolatos politikája folyamatosan alakul, elÅ‘bb-utóbb el kell jutniuk annak elfogadásához, támogatásához. Románia — bár egyelÅ‘re reménytelen esetnek látszik — változtathat álláspontjukon. FÅ‘ként, ha egyformán erÅ‘s külsÅ‘ és belsÅ‘ nyomásnak lesz kitéve. Csak Gyurcsány és társai ne kotyognának bele fogadatlan prókátorként dolgainkba.
