Év elején, de főleg tavasszal, az EP-kampány hevében etnikai tisztogatásról zengtek politikusaink, minden fórumon tiltakoztak a magyar vezetők menesztése ellen, tüntetésekre toboroztak több mint tízezer embert, a magyarság jogainak lábbal tiprását hangoztatták. A magyar igazgatók románra cserélését közösségünk elleni merényletként fogalmazták meg, elítélték, hogy pártpolitikai szempontok érvényesülnek a szakmaiság helyett, jól bevált magyar szakembereknek kell távozniuk, hogy a román politikai klientúra helyet kaphasson a pénzes posztokon.

Most politikai alkuk folytán ismét a hatalom élvezőjévé, birtokosává válik az RMDSZ, és a jelek szerint sikerül visszaszereznie az elveszített tisztségek egy részét. Kik foglalhatják el majd az igazgatói, főfelügyelői bársonyszékeket? Mint kiderült, egyes vezető politikusok az RMDSZ iránti elkötelezettséget elengedhetetlen szempontnak tekintenék. Hiába jó szakember valaki, fölöslegesen rendelkezik megfelelő végzettséggel, ajánlólevéllel, ha nem a szövetség szekerét taszította, ha félrekacsingatott, esetleg más magyar pártra adta voksát, esélye sincs megszerezni egy-egy vezető tisztséget. Nem visszamagyarosítani, hanem visszaeremdéeszesíteni kívánják az igazgatói székeket. Pont úgy klientúrájukat kívánják kiszolgálni, kifizetni, mint a sokat kárhoztatott román pártok.

Magyarok vagyunk, ha voksunk, kiállásunk kell, de RMDSZ-esnek kell lennünk, ha szakmai felkészültségünknek megfelelő funkciót szeretnénk az állami apparátusban. Nemzetiségi hovatartozásunk védelmezőiként csalják el szavazatainkat azok, akik nekünk köszönhetően hozhatják helyzetbe nem a magyar, de a pártérdekek kiszolgálóit, és akik elérték, hogy szép lassan elkopott az egyenlőségjel a magyarság és az RMDSZ között.