Népi bútorfestéssel is foglalkoztak, de mivel ezt csak kisebb csoportokban gyakorolhatták, a többiek alternatív foglalkozásba kezdtek: szalvétatechnika, ceruzatartók és gipszformák készítése, gyöngyfűzés. Maguk készítették el az ünnepi meghívókat is.
Várakozáson felül jelentkeztek a Berde Mózsa nevét viselő, az ősztől I―IV. osztályossá apadó iskola egy hétig tartó sokoldalú tevékenységére. Harmincegy vakációzó kisgyerek és tanuló töltötte hasznosan szabadidejét. Jónás próféta története volt a bibliahét központi témája, melyet minden felekezetű résztvevőnek ismernie kell. Nt. Pap Mária helybeli unitárius lelkész-esperes, az ötletgazda és szervező elmondta, hogy a gyerekek fémszálakból akkora cethalat készítettek, amelybe némelyikük be is ülhetett imádkozni. A vasárnapi záró istentiszteleten szülők-nagyszülők előtt játszották el a bibliai történetet, munkáikat pedig kiállították.
A vallási részt és a bútorfestést Pál Tünde sepsiszentgyörgyi vallástanár vállalta, Antal Zita és Kelemenné Tóth Tünde, a helybeli iskola pedagógusai a többi kézműves-tevékenységet irányította. Szentivánlaborfalvi, uzoni és sepsiszentgyörgyi vállalkozók, támogatók, a helybeli református és római katolikus egyház adományaiból tízmillió régi lej gyűlt össze, s ebből tudták fedezni a kézműves-tevékenységhez szükséges költségeket.
