Ha szilveszter, akkor mindenképp malacság, szárnyas semmiképp sem illik az ünnepi asztalra — magyarázza Sepsiszentgyörgy közismert hobbiszakácsa, Nagy László. Ínyencségeinek sorjázása előtt, Unicum-szerű étvágygerjesztőként rögzítjük érzékkel fűszerezett gondolatát, miszerint a konyhaművészetben használt recept olyan, mint a dzsesszmuzsikánál a partitúra, mert az, hogy milyen dallam távozik a hangszerből, nem a kottán, hanem a mindenkori alkotó ízlésén, személyiségén múlik.
Szilveszterre tehát jöhet a malac és a lencse, mert „a lencse hozza a pénzt", s a malac, mivel „eléfelé túr", a jólét szavatolója. A karácsonykor kedvelt szárnyast ilyenkor azért nem fogyasztják, mert az, elrepülvén, viszi a tallérokat is, mint ahogy halat sem ajánlanak évbúcsúztatóra. Szóval, tárkonyos lencsefőzelék vagy -leves Székelyföldön mindenképp dukál, mert „nekünk a belé való füstöltségek megvannak: vagy oldalas, vagy kolbász", igaz, ezt általában másnap szokták fogyasztani. Természetesen, a szilveszteri menü kihagyhatatlan része a töltött káposzta, „anélkül a székely nem is létezik", ráadásul a karácsonykor elkészített töltelékekben december végére állnak igazán össze az ízek. „Inkább bőrös malacot sütök, mert ropogósabb lesz, fűszerezni csak alul, a húsos oldalát szabad, a bőrt nem, mert akkor nem ropog. És mit adunk hozzá »fűszerszámként«? Majoránnát, sót, borsot, szalonnával és sörrel kenegetjük, attól lesz ropogós, a sör karamellizálja, vagy egy kis mézet is tehetünk hozzá. Dinsztelt lila káposztát is adok hozzá, pezsgővel vagy narancslével is megbolondíthatjuk, így lesz a legfinomabb a lila káposzta." E mellé egy saját köretkülönlegességet készít, egy „pityit", ami a maga ízlése és tudása szerint áthangolt pityókarecept. „A pityit vékonyra felszeletelem, összekeverem egy kis tojással, tejjel, reszelt sajttal, ez persze be van fűszerszámolva, az egészet elterítem egy tepsiben, és megsütöm. Így aztán van a káposztánk, van a husi és mellette ez a körítés." Ehhez nagyon finom félszáraz bort vagy rozét ajánl, s édességként a diós-mákos bejgli mellett a Háromszéken nagyon kedvelt hájas tésztát, amit például Zalánban — ahol konyhaművészetének hódoló barátaival szilveszterezni szokott — szilvaízzel töltenek.
Nagy László a gasztronómiában használt kifejezéseket is szája íze szerint fűszerezi, így született a „fűszerszámolom" vagy a majoránna és oregánó helyett a „magyaranna", illetve „öreganyám", „a hallgatók már ismerik ezeket, rádiósként szeretem a szavakat is átbolondítani egy kicsit, nem csak az ízeket". A főzés szenvedélyével már nagymamája beoltotta, s állítja, a férfiak azért főznek másként — esetenként nagyon jól! —, mint a háziasszonykodó nők, mert hobbiból, s nem kötelességből teszik. Nagy Lászlónak nincs újévi fogadalma, általában csak egy jobb évet szeretne, „igaz, nekem mindig jó, mert szeretem az életet, s ha szereted, akkor jól is érzed magad".
