Băsescu és kormánya, no meg az elnöki párt a választások második fordulója, a kabinet kinevezése óta mintha arra játszana, hogy mielőbb bebizonyítsa választóinak, arroganciában és pökhendiségben nincs ki túltenne rajtuk.
Már Emil Boc kormányfőnek való kinevezése sem nevezhető a működő demokráciákban elfogadott gyakorlatnak. De Traian Băsescu azzal a 70 000 szavazattal a tarsolyában, mellyel elnyerte a legmagasabb közjogi méltóságot, fütyül a politikai szokásrendre. Igaz, újraválasztása után bejelentette: neki már nincsenek politikai ambíciói, felért a legmagasabbra, öt év múlva végleg távoznia kell a köz- és politikai életből, tehát úgy cselekedhet, miként akar.
És nemcsak mondja, teszi is: legszűkebb és legbizalmasabb körét nyomja a kormányzás magasabb szférái felé, hemzseg a kabinet és hivatala a Demokrata-Liberális Párt vonzáskörébe tartozó emberektől. Hogy az európai gazdasági és politikai médiában megütközést váltott ki Elena Udrea újabb, még pénzesebb minisztérium élére való kinevezése, hogy idehaza megbotránkozást keltett Berceanu, Videanu további futtatása, hogy majd mindenki nevetségesnek tartja, hogy az árulónak tartott Gabriel Opreát nevezte ki a honvédelmi tárca élére, vagy igen kevesen értik, mi célból emelte be a kormányba Sebastian Vlădescut pénzügyminiszterként — egyáltalán nem érdekli. S bár hümmögnek néhányan, mintha már azt is természetesnek tartanák, hogy — lánya után — szekerét tolja az aranyifjú Honorius Prigoanănak, aki eddig csak EBA és Băsescu választási kampányában jeleskedett, de aki most egy parlamenti szék megszerzéséért harcba lendülve nem kevesebbet ígér, mint államreformot, metróvonalat, parkot, kenyeret és cirkuszt a főváros egyik kerületében. Valószínűtlen, hogy bármit is teljesítene, de szavazógép-alkatrésznek, Bólogató Jánosnak mindenképp jó lesz.
Visszatérve a kormányra: a negyediknek nevezett Boc-kabinet — független gazdasági szakértők szerint — a dilettantizmus megtestesítője. Emiatt jósolják, Romániában a válság hatásainak irányított, átgondolt enyhítésére aligha számíthatunk. Ez a kormány képtelen lesz átfogó és hatékony intézkedések kidolgozására — s bizonyítékként az idei költségvetés-tervezetet hozzák fel, mely némely területen elképesztő és ésszerűtlen megszorításokat tervez (tanügy, egészségügy, beruházások), máshol meg — főként az állam erőszakszervezeteiben — nagylelkű pénzszórást irányoz elő. Azt vallják: világválság van, s ahogyan jött, magától kell mennie is.
