Az erdélyi magyar lapok rendszeresen közölték Tamási Amerikából hazaküldött írásait. Így látott napvilágot a Vasárnapi Újságban a Székely legény levelei című sorozat, a Székelyek Amerikában, az Erdélyi sors.

A távolból szüntelenül hazanéző, szülőföldjéhez kitartóan hű Tamási Áront Benedek Elek karolta fel és mutatta be az olvasóknak. Legendás barátságuk mindvégig töretlen maradt; dokumentumértékű levelezésük híven tanúskodik erről. (1924. január 31-én Tamási többek között így vallott amerikai mindennapjairól, közérzetéről, sorsáról a Benedek Eleknek küldött levelében: ,,Magamnak bizon sok fájdalmam van, s nagy sóvárgásom Erdélyország felé. S még akaratom ellenére sem apad, pedig vajegy esztendőt még epekedéssel kell elköltenem. Világlátásnak, tapasztalásnak a minden jóramenendőknek árát fizeti nagy székely szive miatt az ember...")

A hazatérése utáni időkben itthon is gyakran visszatértek írásaiban az Amerikában megélt emlékek. Ennek bizonysága a Firtos népénél a munka számkivetésében címet viselő írása is, mely 1927. április 10-én jelent meg Kolozsvárt az Újság című lapban. 1981-ben a Kriterion Könyvkiadó a Tiszta beszéd című, publicisztikai írásokat tartalmazó Tamási-kötetben újraközölte ezt is — sajnos, jócskán megcsonkított változatban. (Az eredeti szövegnek közel fele hiányzik innen.) Találgathatjuk: a korabeli cenzúra beavatkozásának eredménye lehet ez a durva hamisítás? Valószínűleg...)

A Tamási-hagyatékot gondosan őrző budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban szerencsére megtalálható az írás eredeti, csonkítatlan változata. Ezt adjuk közre itt.

Nyilvánvaló: nem kevés tennivalónk van még a teljes, hiteles Tamási-életmű feltárása, közzététele terén. Íme: az újságíró Tamási Áron hagyatékának darabjait illetően is akadnak még helyreigazítandók, s ezeket (sem) tekintheti mellékesnek a hivatott szakmai figyelem.