itt állok áttetsző eged alatt
szememmel csillagot kergetek
s keresem mindazokat
akik még látták
nagyapáim tenyeréről
feléd szállni
a gyolcsba csavart gyermekéveket
a holdat nézem — itt másképp ragyog
ő még látta honnan
jöttek hozzánk az angyalok akik
a ropogós lusta havak alatt
megtaláltak minden ablakot
jaj hogy kitágult a világ
s lett törtető és zajos
úgy vissza kéne szokni a csendhez
és tüzet is ha rakunk
csak örömünkben ne félelemből rakjunk
itt állok áttetsző eged alatt
a bejárt utak némaság
születés és halál
vajon lesz-e még aki
megtanít újra énekelni
markomban fényt dédelgetni
engem az örök bujdosót
a csendre csábító kis utcákban
kucsmájuk szemükre húzzák
az apró házak
tél van
lassan elered a hó
