A protokollum aláírásakor senki nem kényszerült szemlesütve szégyenkezni, amiért eladta a román vagy magyar helyeket, egyik tábor sem éreztette, hogy övé a diadal, sikerült a másikat kijátszania, becsapnia. Elvszerű, tisztességes egyezség született, amely csak részben ugyan, de figyelembe veszi a megye etnikai összetételét és az alkudozó pártok politikai súlyát — fogalmaztak az aláírók.

Húsz évnek, sok éles szembefeszülésnek, viharos eseménynek kellett eltelnie, hogy a tisztességes tárgyalásra képes új generáció vegye át a politikai alakulatok irányítását. Változás történt az RMDSZ élén is, de talán még fontosabb a demokrata-liberálisok háza táján bekövetkezett hatalomátvétel, a nagy öregeket, Gheorghe Baciut, Petre Străchinarut és barátaikat sikerült háttérbe szorítani, helyüket az országos alelnök, George Scripcaru és Dan Manolăchescu vette át, akik nem ellenségnek tekintik a magyarokat, nem beolvasztásukra, elüldözésükre törekednek, hanem a normális együttélést, a fejlődést hirdetik. Teszik ezt nemcsak a szólamok szintjén, de tetteikkel, baráti kéznyújtásukkal is. Minden jel azt mutatja, nemcsak a Bukarestből érkezett parancs kényszerű végrehajtása szülte a gyors megegyezést, hanem a valós együttműködési szándék.

Bár a mostani megállapodás legnagyobb hozadéka a normalitás megjelenése életünkben, ugyanakkor óvatosságra is int, hisz mindaddig, amíg néhány vezető politikuson múlik mindez, nem dőlhetünk kényelmesen hátra karosszékeinkben. Holnap más párt vagy más irányítók kerülhetnek hatalomra, és ismét zűrössé válhat az egyezkedés.

Az RMDSZ akkor mondhatja valóban eredményesnek kormányzati szerepvállalását, ha sikerül olyan jogszabályokat elfogadtatnia, melyek a bukaresti széljárástól függetlenítik a megyei helyzetet. Az etnikai arányosság elvét előíró törvény, no meg a teljes decentralizáció jelentené ez irányban az első lépéseket, de egyértelműen és biztonságosan csak az autonómia szavatolhatja, hogy magunk dönthetünk saját dolgainkról.