Kárpátalja

Kárpátalja a Felvidék keleti része, a Kárpátok aljában fekvő terület. Hivatalos mai megnevezése Zákárpáttyá, azaz Kárpátokon túli terület, mivel előbb Moszkvából, jelenleg Kijevből irányítják, s ahhoz képest a hegyen túlra esik.

Kárpátalja a Magyar Királyság része volt, egyes területei az Erdélyi Fejedelemséghez is tartoztak. A huszadik század elején az Osztrák—Magyar Monarchia része. A trianoni békediktátum során Podkarpatszká Rusz néven Csehszlovákiához csatolták. Az 1938. november 2-i első bécsi döntés értelmében Kárpátalja déli része Magyarországhoz került. 1939. március 15-én a magyar hadsereg megszállta a vidéket, ezzel Kárpátalja egészét Magyarország annektálta. 1944 októberében a Vörös Hadsereg szállta meg, s a Szovjetunióhoz csatolták. Kárpátalja 1946-tól az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része, a Szovjetunió felbomlását követően, 1991-től a független Ukrajna állam megyéje.

Kárpátalja 12,5 millió lakosából tízmillió vallotta magát ukránnak, 152 000 magyarnak, s élnek ott még oroszok, románok, cigányok, szlovákok, fehéroroszok, zsidók és ruszinok.

Ruszinok

A ruszinok vagy rutének Kárpátalja legrégebbi lakosai. A 2001-ben tartott népszámlálás alkalmával alig több mint tízezren vallották magukat ruszinnak. Ezen lovagolnak az ukránok, ám a kérdőíveken nem szerepelt a ruszin mint választható nemzetiség, csak az jegyeztethette be így magát, aki külön követelte. Vannak, akik négy-ötszáz, mások öt-hatszázezer főre becsülik létszámukat, még egymilliós saccolást is hallottunk.

A hivatalos kijevi álláspont szerint a ruszinok bizonyos etnokulturális sajátosságokkal rendelkező ukránok, nyelvük az ukrán nyelv egyik dialektusa. Maguk a ruszinok jelentős részben önálló nemzetiségnek vallják magukat, nyelvüket pedig az orosz, az ukrán és a fehérorosz melletti negyedik keleti szláv nyelvnek. Szerbiában, Szlovákiában és Magyarországon önálló nemzetiségnek ismerik el őket. A Magyarországon élő mintegy húszezer ruszin kisebbségi önkormányzattal rendelkezik.

Mint ahogyan a Magyarország határain kívül rekedt magyarság körében már megszokhattuk, a kárpátaljai ruszinoknak sem csupán egyetlen érdekvédelmi szervezetük van, hanem kettő, de az utóbbi időben ezek igyekeznek összefogni a közös cél, az autonómia elérése érdekében. Egyik a Kárpátaljai Ruszin Szojm (nemzetgyűlés), melynek vezetője Dmitrij Szidor atya, az ungvári központi, a moszkvai pátriárka fennhatósága alá tartozó templom lelkésze, aki félmilliós ruszin közösségről beszél, a másik a Jevgenyij Zsupán vezette Kárpátaljai Ruszin Néptanács.

Egykori autonómiák

1918. december 23-án a Károlyi-kormány kihirdette a Magyarországon élő ruszin nemzet autonómiájáról szóló törvényt. Ruszka-Krajna néven autonóm kormányzósági terület alakult. 1919 februárjában a Ruszka-Krajna még Magyarországhoz tartozott, március 15-én a párizsi békeszerződéseken dolgozó diplomatáktól a ruszinok ígéretet kaptak arra, hogy Csehszlovákián belül saját államuk lesz. Létrejött az Első Központi Ruszin Néptanács, amely május 8-án a Csehszlovákiához való csatlakozás mellett voksolt. Az államalakulat ajánlott neve: Cseh-Szlovák-Ruszin Köztársaság. Kárpátalja végleges bekebelezését a Saint-germaini Egyezményben fektették le, majd ezt a Trianoni Szerződés megerősítette.

A Csehszlovák Köztársasághoz csatolt Podkarpatszka Rusz összlakossága meghaladta a hatszázezer főt, ebből 373 000 volt ruszin. A Saint-germaini Szerződés meghatározta a ruszin autonómia feltételeit. Az okmány szerint ,,Csehszlovákia kötelezi magát, hogy a Kárpátoktól délre lakó ruszinok területét a Szövetséges és Társult Főhatalmak által megállapított határok között a Csehszlovák Államon belül autonóm egység alakjában fogja megszervezni. (…) Csehszlovákia egyetért azzal, hogy a ruszin terület tisztségviselőit a lehetőségekhez képest e terület lakosai közül fogják kiválasztani." Ugyanezeket a jogokat tartalmazza Kárpátalja Általános Alapokmá­nya, melyet 1919. november 18-án tettek közzé. A csehszlovák hatalom nem teljesítette a békeszerződésben vállalt kötelezettségeket.

1938. október 9-én Andrej Bródy vezetésével Ungváron megalakult az autonóm ruszin kormány. 1938. november 2-án kihirdették az első bécsi döntést, és Kárpátalja visszatért Magyarországhoz.

A II. világháborút követően Kárpátalját bekebelezte a Szovjetunió. A szovjet hatóságok a ruszin kérdést adminisztratív eszközökkel oldották meg. Kijelentették: minden ruszin ukrán. Iskoláikat bezárták, nyelvhasználatukat betiltották, az ellenállókat kivégezték vagy elhurcolták. A görög katolikus egyházat az ortodox egyházba olvasztották.

Harc az autonómiáért

A Szovjetunió felbomlását követően, 1991-ben kettős népszavazást tartottak. A lakosság 92 százaléka megszavazta, hogy a független Ukrajnához tartozzék a terület, egy másik kérdésre adott válasz szerint 78 százalék Kárpátalja autonómiájára voksolt. Utóbbi kérdést az ukrán parlament mai napig nem tűzte napirendre.

Időközben mozgolódni kezdtek a ruszinok, és eleinte kevésbé, azután már meglehetősen harsányan kezdtek autonómiát követelni maguknak. A narancsos forradalom után, 2005-ben már egyes ukrán pártok megfogalmazták aggodalmaikat: Kárpátalja elszakadhat Ukrajnától.

2007-ben a Kárpátaljai Megyei Tanács helyi szinten önálló nemzetiségként ismerte el a ruszinokat, de az ukrán parlament kitart álláspontja mellett: ruszinok nem léteznek, csak ukránok. A 92 tagú testületben 71-en szavaztak a határozat elfogadása mellett.

Érdekes kérdés: a tízmillió ukránt számláló 12,5 milliós megyében hogyan szavazhatták meg a ruszin nemzet önállóságát? Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szö­vetség alelnöke, a megyei tanács tagja válaszolt: a 71-ből 11 magyar szavazat, a fennmaradó többsége minden bizonnyal ruszin. Magyarázatként hozzátette, vannak ,,szunnyadó" ruszinok, akik nyíltan nem merik felvállalni nemzetiségüket, de titkos szavazásnál meglátszik arányuk.

A Kárpátaljai Ruszin Szojm egyre hangosabban kezdte követelni a nemzeti autonómiát Ukrajna kebelén belül. Szidor atya azt szerette volna elérni, hogy Kijevben csak az ő beleegyezésükkel dönthessenek a Kárpátalja területével kapcsolatos kérdésekről, és náluk maradna az ott megtermelt értékek és szolgáltatások, például a kőolaj- és földgáztranzitdíjak legalább hatvan százaléka.

Miután a ruszinok nem kaptak kielégítő választ, 2008. október végére Munkácsra összehívták a Ruszinok II. Európai Kongresszusát, amely határozatában már a független kárpátaljai állam deklarálását helyezte kilátásba, és valóságos ultimátumot adott Kijevnek. Szidor atya ott már azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a ruszinok ugyanolyan békésen válnak majd el az ukránoktól, mint annak idején a csehek a szlovákoktól. Az ukrán belbiztonsági szolgálat Ukrajna területi épsége megsértésének gyanújával eljárást indított az atya ellen.

A Zsupán vezette néptanács egyik aktivistája, a ruszin újság szerkesztője, Ludvig Ivanovics Filip Fülöp Lajosként mutatkozott be, s magyarul válaszolt kérdéseinkre. Ő is félmilliós közösségről beszélt. Elmondta, történelmi joguk az autonómia. 1918-ban a Károlyi-kormány autonómiát biztosított számukra, ám annak megvalósítására már nem volt idő. A saint-germaini békeszerződés alapján majdnem megkapták az autonómiát. Az 1991-ben tartott népszavazáson a lakosság 78 százaléka kérte az autonóm státust. Filip közölte, levélben fordultak a köztársasági elnökhöz és a legfelsőbb tanács elnökéhez, kérve, biztosítsanak autonómiát Kárpátaljának, de nem kaptak választ. Jelenleg a Ruszin Köztáraság alkotmányán dolgoznak — tette hozzá.

Tavaly decemberben a Kárpátaljai Megyei Tanács napirendre tűzte a megye hivatalos himnuszának elfogadását. A Julija Timosenko Tömb tagjai elhagyták a termet, az ottmaradottak vita nélkül, négy szavazat ellenében elfogadták a határozatot.

Azóta több ukrán szervezet kérte a határozat visszavonását, Kijev szeparatizmussal vádolja a megyei közgyűlést, a nemzetbiztonsági hatóság büntetőeljárást helyezett kilátásba.

Mindezek ellenére a ruszin autonómia kérdése már a határon túlra gyűrűzött: az orosz állami duma tavasszal napirendre tűzi a ruszin kérdés megvitatását.