Akin pedig erőt vett, annak, ugye, törik-szakad, a vándorélet ösvényére kell lépnie, különben örökre boldogtalan lesz lehorgonyzott közössége körében, és soha meg nem bocsátja magának, hogy amikor tehette volna, nem indult neki a nagy útnak! Nos, válasz dolgában nem lépünk fel a felfedezés igényével, de a megélt tapasztalat mindig élményt nyújtó. Mint látni fogjuk különben, a nagy kaland számára meglehetősen biztonságos viszonyokat teremtettek a mai világ nem egy sarkában az ezzel számolók, az egyre szerteágazóbb munkamegosztás megélhetést teremt az újdonságot, függetlenséget kereső ifjúságnak bárhol a kontinensen, annyira, hogy fiatal lányok akár egyedül is rábízhatják maguk a megzabolázott szelek szárnyára, a civilizált világ jól szervezett kiszámíthatóságára. Így a kaland akár vendégmunkási vállalkozásként is leírható.

Amerikába, Ausztráliába elvetődött székely fiatalok ugyan messzebb mentek, mint az alábbiakban megszólaló talpraesett 25 éves fiatal nő, saját véges riporteri tapasztalatom kínálatában azonban kontinensünk egzotikusabb sarkainak feltárójaként csakis neki ítélhetem a pálmát. Apropó, pálma! E gyönyörű díszfából álló legszebb sorokat rengeteget láthatott a kellemes klímájú Kanári-szigeteken, ahova egy tavaly októberi napon röpítette, barcelonai átszállással, az egyik nemzetközi járat.

Lányok a táguló világban

Borsos Imola angol és művelődésszervezői szakot végzett lány, és visszaesőnek számít e tekintetben: még bölcsészhallgató korában töltött pár hónapot Londonban, ahol egy keleti kereskedő cipőboltjában dolgozott elárusítóként (munkaadója annyira elégedett volt vele, hogy több pár lábbelivel is jutalmazta távozásakor), másik alkalommal németországi nyári óvodában foglalkozott egy csoport aprósággal. Szülei buzdítására húgával több erdélyi néprajzi táborba neveztek be még középiskolásként, sőt, azok rendszeres látogatója volt, kimondottan tehetséges népdalénekesnek és táncosnak számít. Legújabb külföldi útja is összefügg továbbtanulási vágyával, azzal, hogy harmadik szakként népzenére is beiratkozott, s ennek tandíját neki kellene állnia.

Nem tagadja, a pénzkereset egyike legfontosabb céljainak.

— Előleget kaptam rá szüleimtől, azt meg kell adnom. De egy kicsit szét akarok még nézni a világban. Tisztában voltam vele, vagy most indulok neki, vagy az egyetem után. Én ugyanis otthon szeretnék élni és letelepedni, s ha elkezdek egy olyan munkát, amivel az embernek haladnia kell előre, akkor két-három év után nem állhatok elő azzal: most abbahagyom, és kiruccanok egy-két évre külföldre. Be kell számítani, akkorra már harminc körül leszek, és nyilván mást fogok akarni. Tudtam, vagy most indulok neki, vagy lemaradok róla. Nos, egy egyetemi csoporttársammal, barátnőmmel találkoztam szeptember elején, kérdezem, talált-e munkát, és ő mesélte, hogy ez a spanyol ügynökség mit ígért neki. Ő már mindent elintézett, egy hét múlva utaznia kellett. Megadta az ügynökség honlapcímét, én elküldtem az önéletrajzomat. Pár hét múlva felhívtak Madridból, fél órát beszélgettünk, valójában arra volt az illető kíváncsi, tényleg beszélem-e az angolt és a németet. Fontos volt, hogy végeztem már hasonló feladatot. Ún. animátorokat, szórakoztató személyzetet toboroztak szállodákba. Mindjárt elmondom, miből áll, a turisztika jól meghatározott szakmája manapság. Én ugyan kimondott animációval sosem foglalkoztam, de egy nyáron Németországban tulajdonképpen gyermekanimációt végeztem, kicsiknek szóló programokat vezettem.

— Jó, de te rövid időre akartál kimenni.

— Közöltem is az ügynökséggel, mire azt válaszolták, legkevesebb öt-hat hónapra kell szerződést kötni. Levelezőin végzem a népzenét, és legkésőbb április végén haza kell térnem vizsgázni. No, de amit az ügynökség állít, és ami itt folyik (az utolsó beszélgetés skype-on folyt, Imola most is kinn dolgozik), nem fedi egymást, ha az ember itteni főnöke megértő, akkor bármi megoldható, egy hazaugrás vizsgára is például.

— Más cég kötelékébe kerültetek?

— Nem, minket az animátorokat alkalmazó ügynökség fizet, az ad lakást és étkezést, de ha jól mennek a dolgok, a hotelben bármi elintézhető.

— Két hónapja vagy kinn, ismered már a szigeteket?

— Sokat nem láttam belőlük, sőt, semmit. Erre, Gran Canaria déli részén kopárabb a táj, de rengeteg az üdülőhely, a szálloda és az ember.

Még több az elfoglaltság, mint kiderül a következő részből.

Vendég, de munkás

— Megérkezésünk után kéthetes bevezető kurzust kellett elvégeznünk, ennek első hete elméleti felkészítő volt. Kilencen voltunk újoncok, együtt laktunk a többi animátorral, megfigyeltük, mit csinálnak, meghallgattunk pár előadást. Az alkalmazók megfigyelhették, ki megfelelő a feladatra, ki nem. Elküldeni nem küldtek el senkit, de kettőt majdnem. Az egyik én voltam. Miért? Nekem nagyon nem tetszett a felkészítő, ugyanis aki vezette, egy életunt, szomorú ember volt. Az animátornak ugye mindig jókedvűnek, energikusnak kell lennie, kedvesnek a vendégekkel szemben. Nos, ez az előadó kolléga közöttünk pont ez nem volt, viszont amikor vendégekkel került szembe, mintha maszkot öltött volna. Én ettől nagyon elszomorodtam, és úgy éreztem, ezt nem tudnám csinálni, inkább hazamegyek. Annyira ijesztő volt ez az alakoskodás. Pedig fiatal német fiú volt, öt éve animátor, s abban a szállóban ő vezette a csoportot. Megtudtuk, onnan vagy ketten haza készülnek, tehát kettőnknek ott kellett volna maradnia. Pont ezt nem kívántam, a döntés különben a felkészítőké. Nos, végül kettőt valóban ott marasztottak, négyen egy második szigetre, hárman pedig Gran Canariára kerültünk.

A tél itt sem főszezon, magyar szemmel azonban rengeteg a turista, nyáron állítólag tízszer ennyi. A vendégek 90 százaléka német, de van holland, lengyel, spanyol, kevesebb francia. Itt az animátorok főnöke egy 28 éves lány, aki már hat éve csinálja. Az egyhetes próbaidőszak után alkalmaztak. Az ügynökség által bérelt lakásban lakunk, ketten egy szobában, én a főnök lánnyal egy szállóban dolgozom. A mienk nagyobb szálloda, minden órában van valamilyen foglalkozás, néha több is: pingpong, tenisz, fitnesz, kosárlabda stb. Az órarend kinn a falon, a megadott időpontban bemondjuk a mikrofonba, körbejárjuk a medencét, és kedvesen meghívjuk a vendégeket arra, ami kezdődik. Én 11-től a fitneszedzést tartom, déltől a vízi aerobikot. A nap úgy kezdődik, hogy beérünk a hotelbe, felteszünk egy vicces dalt, jó reggelt kívánunk a vendégeknek. A szálló kabalafigurája a delfin, egyikünk belebújik a nagy delfinjelmezbe, és körbejár. Mivel 24—25 fok van mostanában, meg lehet izzadni benne. Előveszem a matracokat a tornaórára, megvan a helyem a medence mellett. Vettek már részt tízen, de kevesebben is. Általában meg kell tartani a foglalkozást, mert különben, ha nincs szükség rá, leépítik. Fél óra, negyven perc, és készülök a következőre, a vízi aerobikedzésre a medencében. Átöltözöm bikinibe, és neki! Így mennek a foglalkozások délután négy óráig, én közben az ún. koktéljátékot vezetem, ami abból áll, hogy akinek három próbálkozásból behunyt szemmel sikerül egy művirágcsokrot bedobnia egy kosárba, kap egy pohár koktélt. Máskor luftballont kell felfújni, elszaladni vele pár méterre, ráülni és kipukkasztani, mindezt időre. Ehhez hasonló vicces játékok. Minél több embert kell a színpadra csábítani.

Hangulatfelelősök

— A játékokat, gondolom, imádják a gyerekek.

— Nálunk most alig van gyerek. A családbarát szállodákban miniklubot is fenntartanak a gyerekeknek, az apróságoknak megőrzőt, de pillanatnyilag az egész szigeten főleg 60—70 év körüliek üdülnek.

— Kisebb pénzűek akkor nem szórják a pénzt...

— Nem mondanám, hogy kisebb pénzűek. Német turisták, akiknek mi sem természetesebb, mint hogy ide jönnek üdülni. Én októberben találkoztam olyannal, aki most megint itt van. Átlagemberek, de nem otthoni, hanem német szemmel, belefér az életszínvonalukba az évi több nyaralás. Különben nem drága, decemberben napi 24 euró volt egy személyre ebben a háromcsillagos szállodában, most több, de számukra kifizethető.

Délután Imola próbákon vesz részt, este ugyanis show-műsorral kell a vendégeket szórakoztatniuk. Ismert musicaleket adnak elő, azok zenéje és éneke lemezről szól, ők előadják, „tátogunk és eltáncoljuk", mondja. Nagy hasznát veszi, hogy ismeri a színpadi mozgás szabályait, jól táncol, és ritmusérzéke hibátlan. „Minden táncot hamar megtanultam, a főnökömnek nagyon tetszett. Csütörtökön kezdtek betanítani, és este már felléptem az előadásban. A Mamma miában én vagyok a lány, aki férjhez készül, de előbb a mama megy férjhez, ugye, a másikban én vagyok a gonosz lány. Ha a próbák jól mennek, öttől nyolcig szabadok vagyunk, ez sokszor nem jön be. Este gyerekeknek tartok minidiszkót, a kicsik adott zenére adott koreográfiát tanulnak be, fél tízkor pedig kezdődik a show, az előadás. Heti négyszer mi, heti háromszor profi színészek adják elő, olyankor a világítást mi igazítjuk, beszélgetünk a vendégekkel, odaülünk egy-egy szimpatikus családhoz.

Imola nem tagadja, hogy a terhelés eléggé nagy, nem akármilyen kifelé fordulást igényel, „Én otthon eléggé szereplősnek és közlékenynek számítok, de a kollégáim itt tízszer olyanok, én már-már kis csendes vagyok mellettük." Hogy fiatal lányként nem érezte-e magát kiszolgáltatottnak, erre rávágja: egyáltalán nem. „Legfeljebb háromszor, ha előfordult, hogy a férfiak mintha másra utaztak volna. De oda nyilván kettő kell, hát nem ment. Különben nem hagyhatjuk el együtt a szállodát, az más kérdés, hogy a városban összefuthatunk, együtt étkeztünk is." Keresetük havi hétszáz euró, amit teljes egészében megtakaríthatnak. Számítása szerint fél év után jut majd a tandíj mellett másra is, az élmény pedig ingyen van. Úgy érzi, e kemény hajtáson túl egy fürdőhelyi üdülésben is részesült.

Az örök nyár tanyája

Gran Canaria a Kanári-szigetek harmadik tagja, saját lakossága meghaladja a 800 000-et, fővárosa Las Palmas de Gran Canaria, az egyik legjelentősebb spanyol kikötő, a kanári autonóm tartomány parlamentjének székhelye, ahol e lélekszám fele összpontosul. A szigetet napjainkban évente 2,2 millió, főleg európai turista látogatja, zömük a fővárosba repülővel érkezik. Miniatűr kontinensnek is nevezik az ismertetőkben, mivel 1500 négyzetkilométerén majd minden éghajlati öv és a nekik megfelelő növényzet, valamint domborzati forma megtalálható a közel 2000 méteres vulkanikus eredetű csúcstól és hegységtől a Szahara homokját idéző homokdűnés tájig a sziget déli csücskén (ennek anyaga a szelek szárnyán a fekete kontinensről érkezett), ahol állandó a napsütés (évi 350 napon át tart), és ahova a hajdani oázis helyére és környékére a leglátogatottabb modern üdülőkörzetek épültek, köztük Playa del Inglés (Angolok napozója) és Maspalomas óriásszállodái. A vulkanikus kúpot babérlombú fákból, gesztenye- és fenyőerdőkből álló gyűrűk övezik, lennebb banánültetvények és mezőgazdasági művelés alatt álló völgyek húzódnak a csapadékosabb vidékeken, honos itt a kaktuszok minden fajtája, a pálmák és az évezredes életkort elérő sárkányfa, megél az eukaliptusz. Az Európa és Afrika találkozási pontján, a Ráktérítő közelében fekvő szigetcsoport klímájának átlagos évi hőmérséklete 20 és 26 Celsius-fok között váltakozik, télen sem süllyed 20 fok alá, a fürdőszezon emiatt egész évben tart még a tengerpart kilométereken át elnyúló homokos szakaszain is, bár ilyenkor csökken a fürdőzők száma.

Történelmét befonja az Atlantiszhoz fűződő legendák egy ága. A Krisztus előtt 500 körül bevándorló guancho őslakosok itt veszítették el utolsó csatájukat a spanyol hódítókkal szemben, leszármazottaik beolvadtak a bevándorlókba, mára indiai és még egzotikusabb népcsoportok is megtelepedtek élénk kereskedelmi forgalmú helységeiben. Kolumbusz 1492-ben Las Palmas érintésével indult első amerikai útjára. Franco tábornok és cinkosai a szigetekhez tartozó Tenerifén főzték ki az őket győzelemre segítő puccs tervét, ma Spanyolország egyik autonóm körzeteként a legjövedelmezőbb turistparadicsoma az egész európai földrésznek. Német és egyéb eredetű turisták, végleg elcsábultan, tartósan letelepedett kis közösségeket is alkotnak némely városában.