elfogy az utolsó kenyérszelet?
Egy gyermeket, ki olyan, mint a fűszál.
Egy asszonyt, ki olyan, mint a gyerek.
Egy könyvet szívesen vinnék magammal —
még magam sem tudom, hogy melyiket.
Lehet, amelyet legtöbbet lapoztam,
vagy azt, amelyet még nem ismerek.
Szeretnék ceruzát vinni magammal,
papírt? Elég egy szekérre való?
Hogy néha-néha egy-egy verset írjak,
hadd olvassa őket a fennvaló.
Az ismeretlen katakombáiba
feltétlenül vinnék egy kis pipát,
dohányt sokat, hogy füstjénél merengve
elgondoljam, milyen volt a világ.
Na meg térképet se felejtenék el,
hogy el-elnézzem, merre éltem én,
noteszemet a följegyzett címekkel
kár lenne, hogyha itt felejteném.
Mit vinnék még? Valamit fiókomból...
egy iratkapcsot, drótot, egy szeget?
Mindegy, mit, hátha fenn majd az hiányzik,
hogy tökéletesen boldog legyek.