Alkalmam adódott közelebbről is megnézni a kézdivásárhelyi csavargyár egykori számítóközpontját. A látvány több mint siralmas. Ahhoz, hogy Erdély beruházásként tudja felmutatni az aránylag új épületet, kiverette a választófalakat, az ablakokat, és a tégla egy részét külső falazásra használta.
A munkálatot nem fejezte be, de az épületet sikerült használhatatlanná tennie. A kétemeletes számítóközpontot a 90-es évek elején kezdték építeni. A földszintre a számítóközpont, az eladási osztály és a spektográf került, az első emeletre a műszaki (tervezési) osztály és a gyártáselőkészítő-iroda. A másik emelet üresen maradt — később itt volt ideiglenesen a Vasas cselgáncscsapatának edzőterme. Ezen az emeleten akartak Ázsiából hozott alkatrészekből kiépíteni egy tévé-összeszerelő csarnokot (ha meggondoljuk, hogy a bukaresti Tehnoinvest Rt. mögött álló Tomescu az RHSZ kommunikációs központjának volt a vezetője, akkor érthető az elgondolás). Az épületből csak a váz maradt meg, mivel elfogyott a tégla, a falazás csak félig-meddig történt meg, az utcáról nem látható, hátsó részén nem falaztak. Erdély, a stratégiai befektető, ahogy a román lapok nevezték, mérhetetlen kárt okozott a csavargyárnak. És ez csak egy épület, amit tönkretett...
