Kemény fába vágja fejszéjét a megyei művelődési és kulturális örökség igazgatóságának leendő, RMDSZ által támogatott vezetője. Elsősorban azért, mert az elmúlt időszakban a művelődési igazgatóságot a túlzott visszafogottság, közép- és hosszú távú, stratégia nélküli túlélésre berendezkedett egzisztencia jellemezte. Van olyan vélemény, miszerint az eddigi irányítás jeligéje az volt, hogy ha alig észrevehetően cselekszünk, akkor abban hibát is nehéz találni.
Ez persze elfogadhatatlan, nem csak azért, mert közintézményről van szó, hanem főleg, mert a háromszéki épített örökség védelme a szó legnemesebb értelmében közügy. Jelen esetben nem elég tehát megfelelni a mindenkori bukaresti tárca vezetőinek, akkor tekinthető eredményesnek egy igazgató, ha szívügyének tekinti a megye épített örökségének oltalmazását. Ezért nem mindegy, hogy az intézmény első embere csupán ,,felügyelőként" látja a törvény betűjét, vagy meggyőződésből tekinti fontosnak feladatát. Mely gyakorta hálátlan, hiszen emberi szóval kell meggyőzni az érintetteket, hogy műemlék épületeken nem lehet akármilyen építészeti beavatkozást elvégezni, illetve hosszú távú partnerségre kell berendezkedni az önkormányzatokkal. E tekintetben alapos, az épített örökségre vonatkozó ismertető, tájékoztató feladatot is magára kell vállalnia, ez ma már elképzelhetetlen egy precíz, alapos honlap nélkül, amelyhez jó kiindulási pontot jelent a 2004-ben megjelent műemlékes jegyzék. Mi több, nem ártana valamiféle jó értelemben vett együttműködést kialakítani a többi háromszéki kulturális intézménnyel, mint ahogy hasznos lenne a műemlék-tulajdonosok esetleges támogatási rendszerének kidolgozása is. S bár az elmúlt években a minisztérium amolyan kulturális rendőrséggé próbálta alakítani a művelődési igazgatóságot, ötletgazdag vezető bizonyára megtalálhatja, mi az, amit az adott keretek között megtehet, ahelyett, hogy kifogások leplével takarózna.
