A hét végi pártösszejövetelek amellett, hogy az ellenzék útkeresését jelzik, bizonyítják: a teljes hatalom megszerzése ellenére a Băsescu-féle Demokrata-Liberális Párt nem érzi túl jól magát. Pedig Băsescu győzelme után úgy nézett ki, legalább két és fél évre, a soron következő helyhatósági választásokig bebetonozták magukat, övék minden hatalom és a kevés dicsőség. Egyetlen dolgot azonban nem vettek figyelembe.
Egyre inkább kitetszik, hogy ez a párt korrupt és hiteltelen, s folyományaként maga az államfő is veszítget a bizalomból. Emil Boc újbóli miniszterelnökké kenése sok jót nem hozott. Ártott az államfőnek, de magának a pártnak sem használt. Kiderült, nincs válságkezelő programjuk, ráadásul ezt észre sem veszik, és oligarcháik is pont olyanok, mint annó dacumál a Năstaseéi voltak, önzőek, ridegek, pénz- és hataloméhesek. S céljaik megvalósítása érdekében az állampárt újjáélesztésén dolgoznak. Mintha észre sem vennék, hogy magatartásukkal elméletileg keresztbe tesznek az államfő választási programjának: a politikai osztály megújításának, az államreform végrehajtásának. A felszínen ez abban mutatkozik meg, hogy fittyet hánynak mind Cristian Preda, mind Monica Macovei európai parlamenti képviselők pártreformmal kapcsolatos, óvatos és igen udvarias kezdeményezéseinek. A demokraták szombaton tartott brassó-pojánai ülésén összezártak még előttük is. Valójában nem nagy kár, hogy a két nagy opportunista, Macovei és Preda szavaira keveset adnak a demokraták nagy hatalmú és nagypénzű vezetői, Berceanu, Blaga, Videanu, s a jelenlegi pártfelépítés megőrzése felé taszítják a báb pártelnököt, Emil Bocot is, hisz a jelenlegi felépítmény, szervezési forma megőrzése hosszú távon megbosszulja magát, gyengíti mind a látszólag egységes D-LP, mind Traian Băsescu hatalmát. Egyelőre a parlamenti matematika, az RMDSZ és az árulókként számon tartott függetlenek csoportja biztosítja számukra a törékeny többséget. És megjósolni sem lehet, hogy meddig.
Az ellenben már most biztosnak látszik, hogy a későbbiekben sok minden nem a törvényhozásban, a kormányban vagy a Cotroceni-palotában dől el, hanem az utcán. Az átgondolatlan, ráadásul nagyon drasztikus megszorítások ugyanis utcára viszik nemcsak a szakszervezeteket, de az elkeseredett emberek ezreit is. És erre nincsenek felkészülve az urak.