Elméletileg január elsejétől minden uniós tagállamnak alkalmaznia kellene a 2006-ban elfogadott irányelvet, mely a szolgáltatások rendszerét tenné közösségi szintűvé. Ám a nem kötelező érvényű előírások teljes körű alkalmazása még várat magára.
A szolgáltatási irányelv, más néven szolgáltatási direktíva, melyet 2006 decemberében fogadott el az Európai Unió, és a tagállamoknak tavaly év végére kellett gondoskodniuk végrehajtásáról, az a célja, hogy közelebb hozza a szolgáltatások belső piacának tényleges megvalósulását, és ezáltal az európai gazdaság legnagyobb ágazatában a vállalkozások és a fogyasztók egyaránt maradéktalanul kihasználhassák az ily módon biztosított lehetőségeket.
Az irányelv azzal, hogy támogatja a szolgáltatások valóban integrált belső piacának kialakulását, segít az európai szolgáltatási ágazatban, a gazdasági növekedésben és a munkahelyteremtésben rejlő jelentős lehetőségek megvalósításában. Ezért a szolgáltatási irányelv központi elem a megújult lisszaboni stratégiában a növekedés és a munkahelyteremtés tekintetében. Ezenkívül, az ügyintézés egyszerűsítésének előírása révén támogatja a szabályozás javításának programját.
A szolgáltatási irányelv továbbá nagy előrelépést jelenthet az alapvető szabadságok, azaz a letelepedés szabadsága és a közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadsága adta előnyök kiaknázhatóságában. Ennek megvalósítása érdekében rendelkezései az ügyintézés egyszerűsítésére, a szolgáltatási tevékenységek előtt álló akadályok megszüntetésére, a tagállamok közötti kölcsönös bizalom fokozására, valamint a szolgáltatók és a fogyasztók belső piacba vetett bizalmának növelésére irányulnak.
Az irányelv különféle szolgáltatási tevékenységekre vonatkozik. Rendelkezései nagymértékben az Európai Bíróságnak a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások szabad mozgása terén meglévő ítélkezési gyakorlatán alapulnak, és kiegészítik a meglévő közösségi eszközöket, amelyek továbbra is teljes mértékben alkalmazandók. Amellett, hogy a tagállamok számára előírja konkrét jogalkotási intézkedések megtételét, különböző gyakorlati intézkedések végrehajtását is kéri tőlük, például az egyablakos ügyintézési pontok létrehozását a szolgáltatók számára, továbbá elektronikus úton végzett eljárások bevezetését és az igazgatási együttműködést. Az irányelv emellett innovatív eszközöket is bevezet, így a nemzeti jogszabályok felülvizsgálatát és a kölcsönös értékelési folyamatot. Ezek a különböző eszközök — megfelelő alkalmazás esetén — az irányelv végrehajtásának határideje után is segítik majd a szolgáltatások belső piacának fejlődését.
A szolgáltatási irányelv nem csak egyszeri végrehajtást jelent, hanem elindít egy dinamikus folyamatot, amelynek jótékony hatásai az évek során válnak érzékelhetőekké. Szintén lényeges, hogy erősíteni fogja a szolgáltatások igénybe vevőinek jogait, különösen a fogyasztókét, és hogy az Európában nyújtott szolgáltatások minőségére vonatkozó politika kidolgozásával kapcsolatban konkrét intézkedésekről rendelkezik.
A megvalósult irányelv az eredeti tervekhez képest azonban már eleve nem biztosítja a szolgáltatások piacának teljes liberalizálását. Eredetileg ugyanis az volt a terv, hogy egy hazai szolgáltató szabadon vállalhasson munkát az unió bármely tagállamában. Ez azonban egyelőre nem lehetséges, mint ahogy az irányelv életbe ültetése is akadályokba ütközik. Az egyablakos rendszerek, illetve az e-kormányzati elemek kiépítése például sok államban, így nálunk is, várat magára. Ezért egyelőre az a funkciója, hogy az unió szolgáltatási piacának gerincét képező kis- és középvállalkozások válságkezelő eszköze legyen, nem valósulhat meg.
