...akik azon fáradoznak, hogy bekapcsolják a Székelyföldet és Erdély más tájait is abba az alakuló, egész Nyugat- és Közép-Kelet-Európát átfogó nemzetközi idegenforgalmi útvonalba, mely a magyar szürke marha XVIII—XIX. század elején kialakult hajtóútját követné, összekapcsolná az említett két század hagyományos, sajátos gasztronómián alapuló vendégforgalmát a mai történelmi régiók turisztikai kínálatával. Ez az ún. Oxenweg-projekt.
Szóltunk már lapunkban arról, hogy a sajátosan magyar hagyományt német földön újították fel, mert Ausztria és Kelet-Németország a legkiválóbbnak számító magyar szürke marha húsával látta el piacait. Ekkor alakultak ki azok az egész tágas régiót átfogó hajtóutak, ahol állatkaravánok vonultak az osztrák-német vágóhidak felé, s amelyek mentén a kor kereskedelmének és vendéglátóiparának szintjén (csárdák, vendégfogadók, vásárok stb.) sajátos turisztikai forgalom alakult ki. Nos, ennek hagyományát célozná meg ez a program, s szeretné a mai Európa szintjén valóságos magisztrális turistaútvonalként kiépíteni. Az említett országokban, de a szomszédos Magyarországon is már valós eredmények születtek. Miért ne lehetne kiterjeszteni ezt Erdélyország területére, hisz a mozgalom márkaneve — a hajtóút — magyar eredetű?! Miért ne segíthetne ez a kistérségek termelőin, a vállalkozókon, a pénzt is hozó hagyományápolás megerősítésén?
A kezdeti stádiumban levő történelmi kutatások kimutatták, hogy húsmarhacsordák a mi életterünkből is útnak indultak: a rideg tartású keleti szürke marhákat Podólia, majd Moldva felől hajtották Gyergyóba, ahonnan örmény kereskedők továbbították az Északi hajtóúton nyugat felé, Háromszék-Erdővidék (Barót, Bölön) és a Barcaság élő portékája pedig Brassóból indult a Déli hajtóúton. Dr. Gál József állatorvos, tenyésztési szakember elmondta: tág lehetőségek nyílhatnak majd arra, hogy ismét külterjes körülmények között, aránylag olcsón tenyészthessék a Moldvában még élő, specifikusan erdélyi szürke húsmarhát széles e tájon, ha akadnak olyan bátor vállalkozók, akik látnak benne hasznot, olyan felvásárlórendszer, mely biztos piacnak mutatkozik. Van tehát történelmi alapja annak, hogy a gazdasági szempontból hatékonynak ígérkező nagy turisztikai út a Keleti-Kárpátok lábánál végződjék, mert ahhoz nem fér kétség, hogy ennek a régiónak ne lenne értékesítésre méltó gazdag, hagyományos és sajátos idegenforgalmi kínálata.
A megbeszélésen határozat született a két szomszédos megye szoros együttműködésére, a projektbe való bekapcsolódásra, ahonnan majd pénzalapokat lehet lehívni annak a Leader-programnak az ajánlataiból, amelynek körvonalazását országos szinten ebben az esztendőben véglegesítik. Márciusban ugyanis megkezdődnek a Leader-képzések Erdélyben.
Az Oxenweghez (német szóhasználatban a szarvasmarhát az ökör szóval fejezik ki) számos székelyföldi és erdélyi ún. jellegzetes idegenforgalmi (Seklerland Weg), vallásos jellegű (Mariazell—Csíksomlyó, Csíksomlyó—Gyimesek zarándoklat), gazdag ajánlatokkal rendelkező, alakuló és már létező utak kapcsolódhatnak. Miért ne kapcsolódhatna a lassan, de mégis induló Borvízút? Megfogalmazódott egy Erdélyi Oxenweg Szövetség megalakításának szükségessége, a mozgalom fokozatos kiterjesztése Erdélyre, majd Havasalföld térségeire. Májusban Gyergyóban megtartják a témakörben jártas történészek találkozóját, Háromszéken pedig júniusban megszerveznek egy, a tájra jellemző sajátos gasztronómiai bemutatót, amelyből a szürkemarha-készítmények sem fognak kimaradni. A két megye dokumentumokat szolgáltat, és közösen képviselteti magát a Passauban sorra kerülő nemzetközi Oxenweg-kiállításon. A témakör szakemberei június elején részt vesznek azon a nemzetközi biológiai-botanikai és mezőgazdász-konferencián, (Mountain Hay Meadow), amelyet a Gyimesekben szerveznek meg. Kiderült ugyanis, hogy a székelyföldi természetes hegyi kaszálóknak-legelőknek igen értékes a botanikai összetételük, amelyen biztonságos húsállattenyésztést lehet kifejleszteni. Nyugat-Európa úgy tekint a mi tájaink felé, mint egy „sajátosan megőrzött és középkori jellegét még mutató, megmaradó makrotájra". A megbeszélést javaslataikkal-elképzeléseikkel gazdagították a résztvevők: Bányász József, a Caritas vidékfejlesztési ágazatának felelőse, Péterfi Attila, a Gyergyói Caritas képviselője, dr. Gál József nyugalmazott gyergyói állatorvos, Radics Gergely, a Pogány-havas Kistérségi Társulás vezetője, Vajda Lajos, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetségének ügyvezető igazgatója, valamint Nagyajta, Bölön, Málnás község polgármestere.
