PÉTER JÁNOS, Kézdivásárhely. Aki azt mondja, hogy nem tartja fontosnak a székely népesség fogyásának megállítását, az nyilvánvalóan a székely léttől, saját népétől idegenedett el. Vajon hányan szaladgálnak köztünk ilyenek? Nincs statisztikám erről, de gyanítom, nagyon sokan. Ezeknek lehetne papolni arról, hogy áldozzunk a jövőnkért, mondjunk le a holnap érdekében a máról, vagy legalábbis mérsékeljük mohóságunkat. Ezek az emberek teljesen tiszta tudattal mondanak nemet a székelységre. Ugyanakkor a legnagyobb pofával követelik, hogy a társadalom majd tartsa el őket öreg korukban, és a leginkább ezek hőbörögnek azon, hogy a Székelyföld egyre lejjebb csúszik. Vajon miért? Hát épp amiatt, amit ők megtagadnak. Mert a székely nép jövője a kevés gyermek miatt egyre csak szűkül, egyre csak zsugorodik.
FERENCZ ADALBERT, Sepsiszentgyörgy. A lisznyói kultúrház történetét ismertetném röviden. 1936-ban Barabás Gergely — aki Bikfalván élt és tanított, és gyermektelen volt — saját beltelkéből ajánlott fel egy részt, hogy az ott levő régi faház helyére a református egyház művelődési otthont építsen. A falu három év alatt kalákában fel is építette, 1939-ben befejezték a munkát. Az ötvenes években már kicsinek bizonyult a ház, ezért Jakó Pál akkori bíró a néptanács pénzéből és közmunkával megnagyíttatta, hozzátoldott egy emeletes részt. Lisznyó lakossága itt szórakozott, gyakori volt a filmvetítés, és a bálokat is itt tartották. Az ingatlant 1960-ban államosították. Az 1989-es rendszerváltás után ezt az 1780 négyzetméteres területet és egy régi faházat a telekkönyvi kivonat alapján visszaszolgáltatták az oldalági utódoknak, Barabás Juditnak és nekem. Bizonyos idő elteltével az ingatlant felajánlottuk az uzoni önkormányzatnak. Dr. Ráduly István polgármester az épületet gondviselésébe vette, és nagyon sokat javított, alakított rajta, így a helybeliek ismét megfelelő körülmények között használhatják.
GÚZS SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. Az elmúlt esztendő őszén már megírtam e rovatban, hogy a sepsiszentgyörgyi Romtelecom előtti postaláda használhatatlan, mivel valaki tiszta szórakozásból levette és elvitte az ajtaját. Ezt követően a hivatal a láda két oldalára címkét ragasztott, miszerint az meghibásodott (nem magyarul, románul írták rá, hogy Defect), és minden maradt a régiben. Ebben a körzetben a legközelebbi postaláda egy kilométer távolságra van. Igazgató úr, képzelje magát Grigore Bălan úti lakónak, akinek egy egyszerű levéllel a központba kell gyalogolnia. Inkább nem ír.
VASS ISTVÁN, Sepsiszentgyörgy. Február 3-án délelőtt nagyon sértő jelenetnek voltam a tanúja a sepsiszentgyörgyi Plus Áruházban. Egy idős hölgy és az alkalmazott között adott termék ára fölött nézeteltérés kerekedett, amikor a vásárló kérte, hívják az üzletfelelőst. Egy fiatal hölgy érkezett, aki a panasz hallatán felszólította a vásárlót, hogy beszéljen románul, majd amikor azt a választ kapta, hogy ő szívesebben folytatná magyarul a társalgást, rákiáltott, hogy nem szégyelli-e magát, és újból felszólította, hogy beszéljen románul, és különben is, amikor őket alkalmazták, nem mondták, hogy magyarul is kell tudniuk. Kérdésére, hogy milyen törvény szerint kérik ezt tőle, azt válaszoltam, hogy az alkotmány szavatolja az anyanyelvhasználatot ott, ahol az adott kisebbség többségben van. Szomorú, hogy még mindig ilyen időket élünk!
