A társasági élet egészen új jelenségeként jegyeztem fel az 1989. előtti időből, amikor az erre alkalmas technikát csak titokban birtokolták néhányan, hogy több házban ősztől tavaszig marosvásárhelyi, farkaslaki és székelyudvarhelyi videósok szex- és pornókazettákat vetítettek zártkörű, bizalmas, többé-kevésbé törzsközönség előtt, 100 lejes belépti díjért. (A mozijegy ára akkor még 10—12 lej volt. 1 kg cukor ára.) Ezeket kisebb-nagyobb eltéréssel, közmegegyezéssel vagy titokban, kíváncsisággal vagy megbotránkozó ellenérzéssel csaknem mind a három nemzedék látta. Ezen jelenségek közvetlen vagy közvetett gyermekszempontú következményeiből idézek:

— Olyant hallottam, itt nem messze, hogy az apja nézi a szexfilmet, s a leányka es nézi. Első osztályos. S nekem elmondja.

— Mit lát meg belőle? Hogy dolgozza fel?

— Elmondom, amit nekem egy alkalomkor elmondott.

Azt mondja nekem, hogy ,,tudja-e, keresztanyja, ott vótunk mámánál a másik onokatestvéreimmel, s neztük a pornófilmeket." Így, szó szerint! Pornófilm. S mondom — tetettem magam —, hogy te I., én még ezt nem es hallottam. Az milyen? ,,Há, keresztanyja, maga azt el se tudja képzelni, hogy azok milyenyek." Hát akkor, méges na, valamit mongyál. S azt mondja nekem, ,,de azt tudja-e, ez éjjel vót, s mü felebredtünk. Akkor néztük. Met ángyika békapcsolta, s mü es néztük." S mondom, jó na, de hát éjjel…, milyen vót? Mindent próbáltam téríteni másfelé. Kíváncsi vótam, hogy lám, mit látott. Azt mondja nekem, ,,tudja-e, mi vót? A néni a bácsinak a petit megszopta, leszopta, s a bácsi a seggibe bédugta." S erre egyet kacagott. S mondom neki, menj el, az nem lehetett úgy, nem jól láttad. S azt mondja, ,,de úgy vót. Met én még olyant es láttam, azt mondja, hogy rendesen szexeltek, s csinálták a gyermeket". Ezt a szót használta, így ahogy mondom: szexeltek.

Én a gyermekeknél most ezeket a szavakot hallom. A szexelést. A régebbi szavak helyett most má divatoson mondják.

Arra a kiírásra, hogy 12, 14, 16-on aluliaknak nem ajánlott, arra nem adnak semmit. Van kivételes család es, itt, a szomszédba okítsák a gyermekeket lefeküdni, ha valami olyan van, de nagyobb része nem. Még büszkék arra a szülők, hogy a gyermekek ilyent néznek. Mert hogy fejlődik, ha lát.

— Mi a véleménye az ilyen filmekről?

— Az én egyéni véleményem szerint ez teljesen szükségtelen. Mi ezek nélkül nőttünk fel, úgy es megtanultunk mindent, butábbak se vótunk, mint a mostaniak, semmilyen téren, lemaradva se vótunk. Én teljesen szükségtelennek tartom, mert ebből alakul ki ez a sok minden, hogy mindent látnak a gyermekek, mindent ki akarnak próbálni igen hamar, s ebből kerül mindenféle, az a kíváncsiság a gyermekbe, hogy ha már láttam, lám, milyen. Ebből csinálják azt, hogy akkoracskák, itt a szomszédba es történt, hogy elbújtak, óvodás gyermekek, s kezdték nézélni egymásnak a nemi szervit, hogy lám, neked mid van, s nekem ilyen van… Lehúzták a bugyijokat, s fogja meg s nézélje meg. Fiú s leányka. Aztán észrevették a szülők, s belészóltak. A nagyobbaknál es: nem es szégyellik, met ott annyit látnak, s azt hiszik, hogy ha azoknak szabad, akkor nekik es minden szabad, hogy azt szabad csinálni, semmitől nem vonakodnak. Lehet, hogy lemaradinak tartnak ezért, hogy ilyen vagyok… Én azt se tartom helyesnek, hogy az úton mennek, nem bírnak elmenni egy húsz métret anélkül, hogy essze ne álljanak, hogy ne fogják essze a feneküköt, mintha essze vónának ragadva, a szájikba bényomják a nyelvüköt le hasukig, ott, az úton tíz percekig, s akkor mejen tovább, s újból. Én ezt nem tartom helyesnek. Gusztustalan. Mindennek megvan a maga helye s a maga ideje. Szeretni egymást lehet. De nem így, az úton. Nem tud elmenni száz métret enélkül. Mi ki kellett bírjunk heteket, me hetekig nem találkoztunk. S kibírtuk. De akkor vót érdekesség benne. Me amikor találkoztunk, az egy élmény volt, ha meg tudtuk lopva csókolni egymást. A férfiaknál es úgy képzelem el, hogy amikor megnősülnek, semmi újdonság nincs az életükbe. Amíg udvarolnak, azalatt má fogdossa, csinálja, amit kell. Régebb, ha egy nőnek a térdin fejjel a lábát meglátta, azt má a férfi rögtön nyomta vóna le. Me akkor nem vót ez a csóréság. Érdekes volt. Most mi van érdekes a házaséletbe, a nászéjszakába? Akkor alig várta mind a kettő. Me akkor nagyon ritka volt, aki azelőtt kipróbálta. Most semmi érdekes nincs benne. Én nem tartom helyesnek. Minden hamarébb történik, mint kellene, s kíváncsiságból mindent megpróbálnak.

Elnézem, iskolás leánykák megállnak a gyermekekvel (iskolás fiúkkal), essze ölelik egymást, úgy a lábaikot oda rakják fel még a kert oldalára es, hogy a másik jobban férjen közel. Ez kell? Ez szükség?

— Esnek-e teherbe?

— Van, sajnos elég van. Csak most ugye viszik el a szülők, s vetetik el. Amennyire lehet, titokba tarcsák, máskor kikerül. Tizenöt, tizenhat évesen má soknak megtörténik. Nézik a filmet, s lássuk, milyen. (n., 68)

,,Én az ilyen filmeket s könyveket elkerülöm. A szexdolgokat. Most vannak a videók. Én es elítélem, aki a gyermeket az ilyenre viszi, aki a gyermek részire is kifizeti a 100 lejt. Hallom a fiataloktól, milyen dolgokot vetítenek. Az, hogy tudományosan megtanítsák az iskolába, az elég volna tudásból a nemi életről. Mi nem tanultuk az iskolába, s mégis mindent megtanultunk." (n., 65)

,,Mi, öregek gyűlöljük a televízióba az ilyen filmeket… Rendes háznál nincs es televízió, amelyik rendes vallásos asszony. Met ez nem vót, hogy úgy nyalódnak…, jaj, borzalmas dolgokot csinálnak a televízióba. Ah!!! (Elítélően leint a kezével is.) Nem csodálkozom, hogy a fiatalság el van romolva. Van, amitől elromoljon, amitől példát vegyen." (n., 62)

,,Hallom most es, Magyarországról es, hogy miket mutatnak ezek a barabarák (ti. parabolák). Hogy sorba lefektetik a nőköt (Megj.: A látott kép folkorizálódása.), s mind a kutya, morognak, mennek végig rétuk. Hát azt mét kell nézni?! Utálni való! Ez az élethez számít, s a becsülethez? Még ha beszélik, akkor es utálom. Nemhogy nézzem! Hát ez növeli a becsületet? A kultúrát? Ezt kell a gyermekek nézzék?! (Egyre indulatosabb) Nem káros az emberiség részire? Hát akkor ne vallják magukot odakinn nem-tom, minek! Jól mondta a miénk, az esperes úr: A Nyugat minden mocskával béjött ide. Tiszta igaza van." (n. 78)

— Egy erős szexjelenet hozza-e izgalmi állapotba a gyermeket?

— Nem figyeltem meg.

Azt mondják, hogy ,,fordulj el, met ez nem a te szemednek való".

A mai világba sokat tévéznek. Szerepe van, biztos, a gyermekek nemi érdeklődésének az alakulásában. Válogatás nélkül adnak mindent. S nézik. Hogy kipróbálják-e, nem tudom. Mutatnak olyant, hogy azt csak drogosok tudják megcsinálni. Hogy kemény, undorító, az biztos. Megcsemerelhet az ember.

Hamarabb es elkezdik a nemi életet. S a beszédjik es olyan mosatlan lesz. A leánykáknak is. Bűntudat nélküliek lesznek a mai fiatalok. S ez a tévé hatására. Ehhez jön a diszkó. Nem tudják, hogy eddig, s nem tovább. (n., 45)

— A televíziónak nagyon sok szerepe van. S nem jó. Egyáltalán. Met olyanyokot vetítnek, amit nem kellene tudjon, csak nagy korba.

— Bejön egy olyan film, hogy szexjelenet van benne. Mit csinálnak a szülők?

— Semmit. Nézik tovább. A szülők nem kapcsolják ki. Látom én a lejányoméknál: egyáltalán nem kapcsolják ki. Egyáltalán. Kacagják a gyermekek, hogy ne, mit csinálnak.

— Olvasnak-e szexlapokat?

— Jaj, azok hogyne olvasnának! Egyesek még el se dugják. A másik eldugja, s a szülő megkapja a matrac alatt. S még egyebet es megkap. Azt, amit most a szilveszteri adásba Bogrogi (ti. Bodrogi Gyula színművész) es akart venni a patikába. Na ő lejácodta a kotonnak a történetit. Az öreg essze vót esve szégyenibe! De milyen fiatal hölgy kérte fel izélni! (n., 67)

,,Idősebbeknél nem tapasztaltam, de fiataloknál, gyermekeknél igen. Mikor ott, kint voltunk a havason, ugye, ezek a pásztor fiatalok ott mulattak rajta. Láttam, hogy milyen lapok vótak. Hogy honnan szerezik bé, nem tudom, mer se nem magyar, se nem román lap, hanem valami külföldi… Így itt, a falun most nem láttam így fiataloknál se. Most nem kell vásároljanak, a tévébe látnak eleget."

Az elmondottakat összegezve és lezárva, mindent figyelembe véve elmondhatom, hogy a paraszti társadalomban a gyermek sok vonatkozásban erotikus(an) koraérett. Más úton, más módon, más eredménnyel. Amit érzelmileg, elméletileg, biológiailag, gyakorlatilag nem ért el, még mindig részlegesen a serdülőkor idején szerzi meg.

A teljes ciklusra vonatkozóan óhajtom megjegyezni, hogy a pszichológiai életkorok (gondolom, nem sértem az említett tudományágat, ha azt mondom, hogy ezek domináns elemek alapján készült elvonatkoztatások, és csak olykor hasonlítanak a parasztember, kiváltképpen a gyermek lelki fejlődésére) követése a paraszti társadalomban nem történhet mechanikusan: a sajátos belső struktúrája miatt a nemiség megnyilvánulásai sokszor egymásba csúsznak, nem ritkán más logikai sorrendet követnek, és az is gyakran előfordul, hogy egyike-másika vagy jóval korábban, vagy jóval későbben következik be.