Karácsonyi kivilágítás farsang idején
PÁSZTOR ARANKA, Sepsiszentgyörgy. Amint esténként sétálgattam a város utcáin, az a benyomásom támadt, hogy még mindig karácsony van. Hiszen egész januárban sok-sok apró fényecske emlékeztetett az eltelt ünnepekre. Elgondolkodtató, hogy ebben a válságos helyzetben, amikor egyre kevesebb a pénz, pazaroljuk az energiát. Tisztelt városatyák, önöknek a viszálykodások helyett arra is kellene gondolniuk, hogy a sok kicsi összegyűl, és a villanyszámla árát fontosabb célokra is lehetne költeni. Úgy gondolom, a jövőben olyan vezetőket kell választanunk, akik tudnak spórolni, és fontossági sorrend szerint cselekszenek.
VARGA LÁSZLÓ, Sepsiszentgyörgy. Február ötödikén a covasnamedia.ro nevezetű székelyföldi román hírportál szavazást indított a honlapján. A kérdés az volt: Egyetértesz-e azzal, hogy Székelyföldön hivatalos nyelv legyen a magyar? Az elején a nem válaszból volt több, de nem kellett sok idő, hogy az igen átvegye a vezetést. Este, amikor már hetven százalék volt az igenek aránya, az oldal szerkesztői lezárták a szavazást, és aljas módon ellenkező értelműre cserélték a kérdést: Ellenzed-e, hogy Székelyföldön hivatalos nyelv legyen a magyar? Így csalták el a saját szavazásukat, és szúrtak ki azzal az 1200 emberrel, aki szavazott az oldalukon. Persze, nem ezen fog múlni az egész, de azért mégiscsak bosszantó. Szerbiában hivatalos nyelv a román a háromszázezres román kisebbség miatt, Erdélyben 1,5 millió magyar nem kaphatná meg ugyanezt? Vagy a Székelyföldön élő hétszázezer magyar? Spanyolországban a spanyol nyelv mellett hivatalos nyelv Baszkföldön a baszk, Galíciában a gallego, Katalóniában a katalán. Románia nem Európában van? Mit keres az Európai Unióban?!
BOROS ISTVÁN, Sepsiszentgyörgy. Gyermekkorom egyik kellemes emléke volt, amikor a ,,pénzesmalacot" kiüríthettem, és megvásároltam, amire heteken keresztül gondosan gyűjtögettem. Ezt a gazdálkodást kilencéves fiam is gyakorolja, és minap megpróbálta levásárolni a perselybe dobott tízbanisokat. Tanácsomra, hogy ezt élelmiszerüzletben előre váltsa be nagyobb címletekre, elment egy központi boltba, ahol azzal fogadták, hogy a főnök utasítására tilos aprópénzt beváltani. Én ebből azt a következtetést vontam le, hogy néhol — a jól bevált hazai kapitalista módszer szerint (tapasztalhattuk mindnyájan) — inkább cukorkát adnak a visszajáró helyett, még ha a vevőnek semmi szüksége sincs rá. Nem mindenütt, mert a szomszédos raktáráruházban viszont megköszönték a sok aprót. Bennem azonban megmaradt a kérdés, hogy már az efféle spórolási-gyűjtési módnak sincs jövője kies tájainkon?
