Közel háromezer évvel ezelőtt (i. e. a VIII. században) két görög államférfi, az éliszi Iphitosz és a spártai Lükurgosz megállapodást, úgymond ,,istenbékét" (azaz ekecheiriát) kötött — később csatlakozott a pizai uralkodó, Kleoszthenész is —, mely megállapodás szent hellyé nyilvánította az olimpiai ligetet, és kötelezett minden görögöt, hogy az olimpiai játékok idejére szüntessenek meg minden fegyveres összetűzést. (Az ,,istenbékét" egy érckorongra vésték, s azt elhelyezték Zeusz templomába.)
A szerződés megszegőit kizárták az olimpiai versenyekről. A megállapodást követő évezred során ilyen kizárásra nem igen került sor. De arra igen, hogy a kis-ázsiai perzsa hadak megtámadják a görögöket (lásd a termophüléi csatát)... Közel három évezreddel később változik a kép, a kis-ázsiaiak esnek az idegen támadás tüzébe. Olimpiai év ide, olimpiai év oda, senki sem akar emlékezni az ,,istenbékére". Mintha nem is lett volna soha, mintha a fegyverek zajának felerősítésére kötötték volna a megállapodást... A hit pajzsának védelmében ontják az ártatlanok vérét, a hit házában, piacon, utcán, mindegy, hogy hol, csak folyjon a vér. A hit pajzsának védelmében... Ellentétben a görögökkel, akik isteneik tiszteletére össznépi ünnepségeket, versenyeket, vetélkedéseket (görögül ,,agon"-okat) rendeztek — olimpiai játékokat Zeusz, püthói játékokat (Delphi közelében) Apollón, iszthmoszi játékokat Poszeidon, heraia-játékokat Héra istennő tiszteletére. Mert ezekkel a játékokkal túl az istenek tiszteletén hozzájárultak a görög városállamok kultúrájának fejlődéséhez, az egymás közötti kapcsolatok fenntartásához, ápolásához és fejlesztéséhez. Így kötődtek egymáshoz a társadalmi jelenségek, a sport, a kultúra és egyáltalán az egymás közötti kapcsolatok.
A véletlen egybeesések, összecsengések játéka (vajon tényleg az?), hogy éppen Németországban és éppen 1936-ban (a második világháború előtti utolsó olimpia évében) ezekkel a szavakkal hívták, várták az olimpia szent ligetéből először érkező olimpiai lángot: Jöjj, szent láng! Világolj, melegíts, és ne aludj ki soha.
A véletlen játéka? Aligha. Ők ott, Berlinben már tudtak valamit!
Ma mi is tudunk valamit, éspedig azt, hogy kell, kell már egy tűz, mely felmelegítse a rosszindulatba befagyott elméket, a kegyetlen szíveket, és békére, szeretetre lobbantsa az emberek lelkét, elméjét. Ezért csendüljenek fel ma ajkunkon a szavak: Jöjj, szent láng! Világolj, melegíts, és ne aludj ki soha!
