A háziállatok párzásáról, elléséről és a gyermek nemiségbe való beavatódásáról írók és néprajzkutatók is szóltak többen (Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Nagy Olga és mások), de írásaik inkább a tények puszta feljegyzésére szorítkoznak. Arra, hogy mindezek ,,a falusi gyermek szeme láttára történnek". Kutatá­saimban én az események, tények lefolyására, az élmények megélésére, kiváltképpen a lelki reakciókra fordítottam figyelmet.

A nemiség iránti érdeklődés, kíváncsiság, a párosodás izgalma mint pszichikai komplexum megjelenésében, kialakulásában, fejlődésében nagy szerepet játszott az állatok párzása. A közvetlen vizuális élmény a felnőttek megjegyzéseivel, elszólásaival társítva ismeretlen bizsergést váltott ki a gyermekben, de mint egyik példánk láttatja, a felnőttben is nemi izgalmat válthatott ki, ami ebben a kultúrában nevetség tárgyává lett, akár szólásmondásban is rögzült.

Nem lehet elkendőzni

Adatközlőim szerint megoszlottak és megoszlanak a vélemények. Elvben nem engedték a gyermeket, főleg a leánykát az állatok párzásának helyeire, eseményeire. Magát a jelenséget is ugyanúgy elhallgatták, akár az ember biológiai, érzelmi fejlődésének folyamatát. De ha más segítség nem akadt, akkor a gyermek mindig kéznél volt, és a pragmatizmus elve engedett a szemérmesség elveinek. Az állatok párzása a falusi gyermek gondolkodásában, érzésvilágában gyakran nemi ,,gerjedelmet" váltott ki.

,,Nézik a kakast, hogy ne, lenyomta a tyúkot. De egy darabég nem tudja, mét nyomta le, mét fogja meg a fejit. Csak búsulják." (n., 80)

,,Mü nem láttuk, csak a kakast: azt, hogy mit csinál a tyúkokkal. Azt tudtuk, hogy a tojás úgy lesz fias, ha kakas van." (n., 62)

,,Észrevettem, hogy a kakas reggel bendérez. Azért hátraszaladtam, hogy én csapjam le a pajtából, hogy lássam, hogy bendérezi meg a tyúkot. S örökké lestem, hogy lám, mije van a kakasnak. De sose láttam, csak azt, hogy reakuporodott a tyúkra." (n., 66)

,,…Hát azt le kellett figyelni. Hogy a kakas milyen gyorsan elvégzi a dolgát. A kakast rendszeresen reggel figyeltem. Mint a viccbe az öregasszony: János bácsi Rózsáli nénivel engedik le a tyúkokot. S a kakas rendesen rendezi a tyúkokot. S mondja Rózsáli né János bácsinak, »Látod-e, látod-e, milyen ügyesen rendezi a tyúkokot?! Nem úgy, mint te.« S azt mondja erre János bá, »de látod-e, hogy örökké mással csinálja?!«" (f., 40)

,,Az állatok párzásán ott vót a gyermek. Vót, hogy meg es fogatták vele (ti. hogy ne ugrándozzon). Mondták, hogy ne, ez a disznyó megbúgott, a tehén futosott, a ló hágott, az a juh bergett. Sárlik a kanca, meg kell hágatni. Vagyis rajta van... Ezeket a szavakot a gyermekek es megtanolták. De az emberi izéről nem volt szabad tudni s beszélni." (f., 75)

,,Nem engedték. Mit csudálkojzanak ott?! Mikor nagyobbacska volt, olyan 12 éves, aztán akkor ott lehetett, de addig nem. A leánykákot nem engedték egyáltalán olyan helyekre. Aztán amikor marhákkal jártam, mondtam édesapámnak, hogy a tehén futoshatnék, met a másikra szökik fel. Ezt má hallottam én es az emberektől, hogy mit jelent. Amúgy nem magyarázták meg, hogy ez mi. Később se. Úgy hallottuk, hogy ne, a tehenet megfutostatták, s bornyú lett. De hogy es lesz s mind es lesz, erről nem beszéltek, s most se." (n., 80)

,,Azt es mondták, hajtsd el a disznyót búgatni. Ilyenkor a gyermek tíz évtől felfelé vót. Mindegy vót, hogy fiúgyermek vagy lejánka vót." (f., 77)

,,A gyermek, amikor nagyobbacska, s meglát egy ilyent, ő magában is így felgerjed. Feláll a pete. Már amikor a 14 esztendőt tőti bé, má attól arrafelé lássa, hogy a kutya bakozik vagy a kakas bendérezik, áll fel az ő pete es. Csak a látásra! Aztán egy kicsinyég nyugtalan, de aztán nem tart sokáig." (f., 75)

Ösztöne kerül az embernek

,,Leányocska vótam, mikor egy disznyót hajtottam el a kamhoz. S az úgy, önkénytelenül az embert úgy megrázza, mikor azok közösülnek, hogy őszinte legyek. Olyan ösztöne kerül az embernek. Olyan ösztönszerűség lépik fel önkénytelenül. Olyan bizsergés fogja el az embert, mikor lássa." (Saját élményét meséli, de amikor magára az élményre kerül sor, harmadik személyre fordítja a szót) (n., 77)

,,Azt elmondhatom, hogy a látványnak a 14—15 éves gyermekre má izgató hatása volt. Maga az aktus. A futosás. De a felnőttre es. Domokoson erre volt is példa. Hogy volt a tehén, s elhajtotta az asszony a bikához. De valahogy a bikának mind ment melléje. Mind biztatták, hogy na, s na. S addig biztatta az asszony es, hogy elkezdett remegni. Annyira izgalomba jött, hogy elkezdett remegni. Aztán kifogtak rajta, hogy a tinó helyett neki ment el." (f., 40)

,,Nekünk el kellett hajtani a tehenet futostatni. Én harmadikos koromtól tehénpásztor voltam minden nyáron, tíz tehénnel. A teheneket s a kutyákot lefigyeltem rendesen. Egész nyáron. S kellett es jelenteni, hogy most a bika felszökött az ünőre, s akkor le kellett jegyezni, met ettől számítva akkor lesz a bornyú. Ez nekem feladatom volt. Nem volt olyan, hogy most jaj, istenem, megtudok valamit. A többit hezza gondoltam. Nagyapám a katolikus kalendáriumba béjegyezte, hogy a piros tarka megfutosott." (n., 67)

,,Itt, a szomszédban van három fiúgyermek, s azok mesélték ott a közös kútnál, hogy két kutya hogy ragadt essze. Nem tudtak megválni, s ezt ők úgy osztották s szorozták. Hogy el kéne vágni… Én ott merítettem a vizet. Aztán mondtam nekik, gyorsan elpucoljatok! Na, ezeket én úgy lehallgattam ott, a kútnál…" (n., 66)

,,Részt vehetett, mert hát az erdőn, mindenütt látták. A gyermekek ott voltak mindenütt, ők ügyeltek az állatokra. Látták s lássák a mai napig is.

Az én uram, mikor futostatni kellett vezetni a tehenet, nem küldte, mikor legénykék voltak, akkor se. Ő ment. De általában természetes, hogy a gyermek menyen, s ott van, amikor az állatot fedeztetik." (n., 75)

,,A gyermek jelen lehetett. Megengedték neki. Ott lehetett, s azon ő má megtanulta, onnan má leszűrte, amit kellett. Ugye mekkoracskák: első, második osztályos a leányka, s má a nagyobbacska kölyket hújza magára. Azért, hogy baszkódjanak. Na! (Nagy élvezettel kacag) (f., 75)

,,Kisebb korban nem engedték meg. Aztán, amikor nagyobbacskák voltunk, mondta édesapám, segéjjek hajtani azt az állatot. Oda, ugye, ahol azt a dolgot elvégezte… S ott, ugye, láttuk. Nekünk úgy fel se teccett, semmit, hogy az valami olyan rossz. Pedig má tudtuk a jót a rosszától megválasztani. Még fel se fogtam jól, hogy az miért van. Hanem csak bornyúztak, s a disznyó másképpen. Én nem voltam olyan kíváncsi erre. Még úgy féltünk, mikor eresztették ki azokot a nagy bikákot, menekültünk ki a kerten kívül, s onnan nézegettük, hogy mi lesz." (n., 66)

Titkolás és kíváncsiság

,,Az állatok párzására ma is kíváncsiak. A lovakéra pláne. Amikor hágatás van, akkor a lovak játékot csinálnak. A nagyobb legények s leányok, amikor észreveszik, mind ott vannak a néptanácsnál, s figyelték. Ugye, met jó csődöre van. Ezt mondják is. A leányok is." (f., 67)

A tájékozatlanság és a kíváncsiság egyfelől a gyermek konkrét megfigyelései, képzettársításai, másfelől a nemiségről addig alkotott halovány képet sajátos módon alakították erotikus élménnyé.

,,Én visszaemlékszem, nemcsak saját magamra, hanem egy barátnőmre. Az édesanyja elhajtott egy disznyót búgatni. S kellett segítsen hajtani. S elmondta nekem, hogy nem engedték bé a pajtába őt, hogy ne lássa, hogy mi történik a disznyóval. S aztán a leányka mégis valahol leste, met aztán nekünk elmondta: »Képzeljétek el, aszongya, mint a fúró, olyan pete volt a disznyónak, s belédugta a seggibe a meénkének«." (n., 67)

,,Az állatok párzásának a látása, míg kicsike volt, a gyermeket nem ingerelte, csak kíváncsi volt. Később, amikor nagyobb kort értünk, úgy fejlődött a szervezetünk: kíváncsiskodtunk, hogy az milyen lehet. A közösülés. A kíváncsiság mind csak megvolt a gyermekekbe, de nem engedték tudni. S szerintem rosszabb volt. Még többet kíváncsiskodtunk. Most annyira nem kíváncsiskodnak a mostaniak. Most má nyíltabban látnak, tudnak." (n., 65)

,,Itt lássák az állatoktól es. Még el-elcsúszik az öregeknek es a szájuk. Így vagy úgy. A fiatalok így csináltak, vagy úgy baszta meg, felcsinálta, s akkor a lejánka vagy a gyermek hallja. Má tűnődik, hogy vajon hogy es csinálta fel, mit es csinált? Hogy lett terhes a másik? A gyermek olyan: mikor má 15—16 éves, mindent tud. (f., 75)

— Tiltott volt-e az állatok ellésén való részvétel is?

„Az ellésen ugyancsak nem vehettek részt. Nekünk, mikor a tehenyünk borjúzott, engem hátra nem engedtek sose az istállóba. Én sose láttam, hogy hogy borjúzik a tehén, addig, amíg akkora nem lettem. Úgy hatodikos voltam, s akkor is úgy, hogy édesapámék nem voltak otthon. Mezőre voltak, s én voltam odahaza. Megjedtem, hogy a tehen a belit nyomja ki, met egy nagy hólyagot láttam előre, s szaladtam a szomszédba: jőjjenek, met a tehenünk a belit nyomja ki." (n., 67)

,,Ezeket a gyermekek lesték s lesik ma is. De valahogy úgy történik, hogy mégse lássák sokan. Nálunk például mikor egy tehén, bár éjjel borjúzott, azt mondtam, tük aludjatok, ezen úgyse tudtok segíteni. Úgy titkoltam előttük. Az ezelőtti nép a gyermekek előtt ezt titkolta, s titkoltuk." (n., 80)