mely alól éj árad sötéten.
Szemed sötét, de mit sötét szemed mögött
olvasok, nem gyász, semmiképpen.
Szemed, mely éppen oly színű, mint hajzatod,
rugalmas hajzatod erdője,
szemed bágyadtan így biztat : ,,Ha akarod,
plasztikus múzsa szeretője,
követni vágyaid s reményed csillagát,
melyet kigyújtott ritka fényünk,
köldöktől a farig, győződj meg sorra hát,
hogy mind igaz, amit ígérünk!
Két bronzérmet találsz a mell csúcsaira
kiszögezve nyúlni előre;
s a drága has alatt, mely bársony és sima
és barna, mint a hindu bőre,
prémet lelsz gazdagon, mely mint a dús Hajak
testvére, sűrűn terped széjjel,
s éppoly lágy és tömött, s éppoly fekete, vak,
vak éjjel, csillagtalan éjjel!"
