Egy évvel ezelőtt még a szövetség szakpolitikusai jelen voltak minden politikai vitaműsorban, és igazán őszintének tetszettek, mikor nagy hévvel és komolynak tetsző érvekkel bírálták az épp soros, első, második vagy harmadik Boc-kormány átgondoltnak nem tekinthető intézkedéseit. Most meg, ha feltűnnek a képernyőn, mondják, mint az imamalom az épp soros védőbeszédet. Lehet, van, aki másként szólna, de azt bizonyára jól elrejtik, nehogy valamelyik szemfüles újságíró vagy más tótumfaktum közelébe férkőzhessék, és valami illetlen dolog csússzék ki száján.

Mint kiderült, nem túl hálás szerep, melyre az RMDSZ vállalkozott, mikor beállt ebbe a Băsescu irányította körtáncba. És nem a súlyos gazdasági világválság és annak hatása a legnagyobb gond vele, hanem az az amatőr gazdaság- és társadalompolitika, amit ez a kormány folytat, s az az elképesztő hazugságháló, melyet lassú, de biztos kézzel maguk köré szőnek. Jó másfél évvel ezelőtt még zengett az ország Băsescu kemény szavaitól, vagy Emil Boc szapora mondataitól, mikor is minimum szégyenfára kötötték volna azokat az intézményvezetőket, akik a nép zsírján híznak kövérre húszezer eurós havi fixből. Hogy mára kiderüljön, ezekben a székekben ma — ugyanannyi pénzért — leghűségesebb és legelkötelezettebb híveik terpeszkednek. És közben a nyugdíjalapon jövőben — új törvényünknek hála — 800 millió eurót akarnak megspórolni, s ami még ennél is szégyenteljesebb, sikerült teljesen elbizonytalanítani az öregeket. Azt ugyanis senki sem tudja helyrehozni már, hogy idén befagyasztották a nyugdíjpont értékét. Azok ugyanis, akik havi húszezer eurót keresnek, soknak találták az esedékes 90 lejes nyugdíjpontemelést, és tettek ellene.

Csak ül és csodálkozik a lelkes RMDSZ-szavazó, hogyha már szidnia kell ezt a felelőtlen, hazug, öntelt és öntudatlan kormányzást, miért éri óhatatlanul szó a szövetség háza elejét is? Egyszerű: mert a nyulat Boc(r)ostól lövik.