Meglehetősen meggondolkodtató következtetésre jutott ankétunk utóbbi része, amikor a kérdést gyakorlatilag jól ismerő alany kimondta: tizenhét évi folyamatos reprivatizáció, mérhetetlen munka és egyeztetés után a legjobb lenne újrakezdeni az egészet. A múlt század máig nyúló utolsó romániai földreformjáról ennél átfogóbb bírálatot nem is lehetett volna mondani.
No de a tulajdonviszonyok átalakítása 1991-től errefelé olyan kompromisszumok eredménye volt, olyan egymásnak ellentmondó szakaszokra bomlik (fordulópontjai 1991, 1997, 2000 és 2005), melyek úgyszólván feloldhatatlan konfliktusokat szültek, és mindez pontosan most, a reform finisében válik a legnyilvánvalóbbá. Most derül ugyanis ki, hogy a legnagyobb birtokok tulajdonosainak már nincs, amit visszaadni, annyira kifogytak a tartalékok, hogy ők már csak a kárpótlásra javasoltak listáira kerülhetnek legfeljebb. Ebben a rekapitalizáció a letűnt rendszer akaratának részleges végrehajtója lett. A kárpótlás természetbeni javak helyett állampapírokat jelent majd, és azok értéke kétséges.
Erdők dolgában ― hála a Kárpátok máig kitartó, újrasarjadó rengetegeinek ― kedvezőbb a helyzet, itt a grófok grófjaként uralgó államnak még mindig van, miből visszaadnia, s előreláthatólag e tekintetben nem következik be ama szűkösség, mely a szántók-legelők dolgában már gyakorlatilag több, mint bajossá teszi a további osztást. (Ahol mégis nekigyürkőznek az újbóli egyeztetésnek, ott, mint láttuk, falvankénti vagy községenkénti újraosztással kísérleteznek a legbátrabb polgármesterek ― minden tiszteletet megérdemlő erőfeszítésük végkimeneteléről azonban még korai lenne véleményt mondani.)
Az erdőknél maradva és megválaszolatlan kérdésekre keresve a feleletet fordultunk dr. Becsek-Garda Dezső Hargita megyei képviselőhöz, aki az állami erdőtulajdon visszaszorításában, az évezredes közbirtokosságok feltámasztásában és a magánerdészeti rendszer megalapításában országosan is úttörő szerepet töltött be mind a parlamentben, mind megyéjében.
Nem hittem volna, hogy saját polgármestereink lesznek a kerékkötők
Dr. Garda Dezső a 2005/247-es törvény alkalmazása ügyében felállított parlamenti vizsgálóbizottság tagjaként nyilatkozott lapunknak arról, mit tapasztalt ez évi kiszállásain. Amolyan bevezetőként, anekdotikus desszertként, de az uralkodó állapotokat éles megvilágításba helyező esetként is a törcsvári kastély példáját hozza fel:
― Törvénysértés történt a kormány részéről. Kiderült, hogy Tăriceanu miniszterelnök és Vlădescu pénzügyminiszter, de a kultusztárca sem ismeri a törvényt. Mint ismeretes, 2006 májusában visszaadták a kastélyt a Habsburg családnak. Ezt követően 2007 januárjában egy kormányhatározattal a területet állami közbirtokból állami magántulajdonná nyilvánították. Pontosan fordítva kellett volna eljárni, ezért a bizottság a visszaszolgáltatás megsemmisítését kérte, és azt, hogy kezdjék újra. Ők arra hivatkoztak, hogy az illetékes kormányhivatal kedvezően véleményezte a határozatot korábban, ezért fogadták el. A bizottság ezért az alkotmánybírósághoz fordult, még nincs döntés. Kis procedurális hibának tűnik, de jellemző.
A képviselő úgy tudja, a Kovászna megyei ellenőrzést az idén többször leállították, mert a polgármesterek, helyi hatóságok panaszkodtak, hogy több ízben illetéktelenül büntették meg őket. Nem igaz ― állítja a képviselő, erre vonatkozóan jellemzőnek tartja a Zoocomp esetét. Itt Cristian Hatu magánszeméllyel együtt a bizottságnak végül sikerült megnyernie a pert, ötszáz ember kapta vissza a Szépmezőn a birtokát, azok, akiket Erdély Ede és társai megfosztottak korábban tulajdonuktól. Itt is miniszteri közbelépést kellett kérni, mert a helyi szervek, ahol tudtak, keresztbe tettek, akadályoztak. ,,Akkor mondta ki nyíltan Albert Álmos a bizottság előtt, hogy RMDSZ-maffia működött közre a gáncsoskodásban."
― Tavaly két ellenőrzés is volt, ezeken sok törvénytelenséget tapasztaltak. Nekem szóltak, hogy Hargita megyei képviselő vagyok, emiatt nem mélyedhettem el a Kovászna megyei vizsgálódásban.
― Ami Hargita megyét illeti, itt a statisztikák jól mutatnak ― tér át választókörzete állapotainak leírására. ― Mikor mi a közbirtokossági erdőket a korábbi szocdem kormánnyal kötött megállapodás alapján visszaszereztük, akkor a tulajdon magyar polgármestereinkkel kellett hadakoznunk. Ilie Sârbu miniszter végig kitartott az egyezség mellett. Nem hittem volna, hogy pont a mi polgármestereink és helyi bizottságaink lesznek a kerékkötők, de ez történt. No de 2002. április 23-ig az örökhagyó után maradt húszhektáros határig a megyében mind visszakerültek az erdők a magánszférába.
Időhúzás
A képviselő a bajok gyökerét az időhúzásban látja, mely nyilván nem idegen a nyerészkedők szándékaitól, de leplezetlen csalásra is fény derült:
― Utána én harcoltam azok ellen, akik a magánerdők helyett csutakos területeket akartak visszaadni. Hatalmas a korrupció, és maffiák működnek. Mondjuk ki nyíltan, sokan ebből gazdagodtak meg. Megalakultak a magánerdészetek, de sokan, akik átmentek a magánerdészetekbe, ugyanazt folytatják. Igaz, a harc éle az állami erdészet ellen irányult, mert főleg az pártolta a maffiákat. Sok jogosult csutakos parcellát kapott vissza, de kényszerítették őket, hogy azt írják alá: az erdőt épen vették át. Ráírták az átvetéli elismervényre, és azt alá kellett írniuk, kényszerhelyzetet teremtettek.
― 2005-ben és 2006-ban újabb ellenőrzések voltak, a gyergyói polgármestert például 150 millió lejre büntették, mert jogerős bírósági ítéletek végrehajtását erdő visszaadására megtagadta, viszont olyan embereket helyezett birtokba erdős területen, akiknek azelőtt kaszálójuk volt, másnak erdeje volt, és most csutakost kapott.
― Fél év telt el, a megyei bizottság tovább húzta az időt. Újabb ellenőrzés 2007 januárjában. Kiderült, hogy jó éve nem hajtják végre az ítéleteket, ezúttal az irodafőnököt is megbüntették Gyergyószentmiklóson. A helyi földosztó bizottság valósággal szabotálta a végrehajtást, ki kell mondani, hogy magánérdekek összefonódása folytán bénult meg a reprivatizáció, egyesek meggazdagodása fontosabb lett a hivatalban, mint a törvényesség betartása.
Az eltűnt lajstrom
― No de hogyan jellemezné a mai helyzetet?
― Mai problémák: továbbra sem történik meg a visszaadás, a polgármestereket, helyi bizottságokat nem lehet elkapni, valósággal rejtőzködnek az ellenőrök elől. Az történt, hogy 2003-ban kiadták ugyan a birtokleveleket ― kampány volt, ugye ―, de birtokba mai napig nem helyeztek sokakat. Kiderült továbbá, olyan emberek aláírása szerepel a 2003-as birtokleveleken, akik már 1998-ban meghaltak. Hamisítványokat gyártanak a bizottságok, ezzel igazolják utólag, hogy visszaadták. Sok polgármester, egyéb funkcionárius gazdagodott meg abból, hogy nem a jogos tulajdonosnak, hanem másnak adta ki azt a parcellát. Jellemző eset: létezett a gyergyói hivatalban egy korabeli lajstrom az 1946-os magántulajdonosokról, ezt sokan látták. Ez a dokumentum egy szép nap eltűnt. De ezért senkit felelősségre nem vontak ― pedig nagy gazemberségről van szó.
,,Nem visszaszolgáltatás folyik, hanem egyesek meggazdagodása ― hangzik a kemény és lehangoló képviselői ítélet ―, és azóta sem vontak felelősségre senkit." Garda Dezső úgy látja, mindennek a tetejébe a rendőrség azokat tünteti ki, akik ,,az erdőpusztításban jeleskedtek". Fejetlen erdőirtás folyik szerinte, a káosz teljes. Érdekcsoportok uralnak mindent, a törvényességet sértő módon működnek.
― Hamarosan erdő nélkül maradunk, emiatt váltak pusztítóakká a viharok, árvizek, a Székelyföld azt kockáztatja, hogy elveszíti turisztikai vonzerejét, holott ebben állna egyik legfőbb gazdasági értéke.
Ami a hivatalos statisztikákat illeti, arra inti a riportert, legyen elővigyázatos, azok mind parancsra készültek, megbízhatatlanok, nem sokat érnek. Mi több, ,,nagyon veszélyesek lehetnek".
No de végrehajtható-e egyáltalán a 247-es törvény ezek után? ― tettük fel a kérdést.
Az utolsó hullám, úgy 20 százalék már csak csutakot fog kapni ― hangzott a kategorikus verdiktum. Garda képviselő úgy hiszi, hogy Háromszék helyzete még kedvezőtlenebb, mivel Hargita megye jobban áll erőforrások dolgában, jóval több az erdő, az állapotok egy fokkal jobbak, a visszaszolgáltatás esélyei szintén.
Irány: Strasbourg!
Kikértük véleményét a tájainkon egyre sűrűbben feltűnő más országbeli vevők felől is, akik ajánlatokkal ostromolják a kilátástalanságba belekeseredett hazai erdőtulajdonosokat.
Az osztrák cég, a szászsebesi székhelyű Schweighoffer Hargita megyében is ténykedik ― válaszolta ―, tudomása szerint ez vette meg a zágoni Botát, melynek esete oly nagy port vert fel. E cégnek és társainak a célja, hogy EU-s-pályázati pénzeken termeljék ki a székely erdőket, a háttérben Stolojan és Iliescu áll, utóbbi avatta fel ugyanis a cég székhelyét. Spanyol, olasz spekulánsok tűntek fel szép számmal, ezekről Căncescu, a Brassó Megyei Tanács elnöke elismerte a parlamenti bizottság előtt, mikor legutóbb meghallgatták, hogy a fára spekulálnak, az ország kifosztásán dolgoznak...
Mi legyen ― kérdeztük ― a moldvai megyékkel folytatott vitával? Háromszék, mint ismeretes, Bákótól kapott vissza elcsatolt erdőt, Vrancea viszont köti az ebet a karóhoz, jogerős ítéletben tagad meg minden visszaszolgáltatást. Garda Dezső úgy véli: az európai igazságszolgáltatáshoz kell fordulni.
― Ha nem adják vissza, ki kell a pert vinni külföldre. Hargita megye Neamţ megyétől kapott vissza. Létezett egy kiegyezés Gyergyó ügyében is, mégpedig úgy, hogy Gyergyó 490 hektárt visszaad Neamţnak, és cserébe kap 1200-at Békás területén. Az alkut a gyergyóiak ki akarták játszani, emiatt a neamţiak is visszaléptek. Hamisítottak egy aktát, a családnak 10 járt volna vissza, de 490-et kértek, és azt a gyergyói bizottság megítélte nekik. E döntést vissza kellett volna vonni, nem került sor rá. Be kell ismerni, ha a csalás részünkről történik...
A képviselő úgy tudja, Neamţ megye a felcsíkiaknak visszaadta a követelések nagyobb részét. A közbirtokosságok tudomása szerint nagyjából ki vannak elégítve, most az erdészeti épületek körül folyik a harc, akárcsak Háromszéken. 2002-ig a közbirtokosságok 85 százalékban kapták meg jussukat, ez mára 95 százalékra nőtt. A nagy bajok a magánerdők ügyében támadtak, ezzel több a vesződség most.
― Mennyi maradt az államnak Hargita megyében?
― Négy kisebb folt csupán, tulajdonképpen fel fog számolódni. A gondozás terén is magánerdészetek uralkodnak a megyében, a terület 90 százalékán legalább.
No, Háromszék még valóban nem tart ott!
