Azért kicsi ez a Máért, mert Gyurcsány Ferencék, mióta megtapasztalták, hogy a határon túli szervezeteket nem tudják ujjuk köré csavarni, egyszerűen feladták az addig jól bevált, intézményesített, évi rendszerességgel megtartott magyar—magyar tárgyalásokat. Időközben jelentősen megromlott viszonyuk a határon túli szervezetekkel (kivétel talán az RMDSZ, mely kitűnően megvan a szocialistákkal, nemcsak politikai, de gazdasági kapcsolatai okán is). De a határon túli szervezetek nem feledhetik, és megemészteni sem tudják, hogy a Gyurcsány-féle szocialisták, valamint a hat és fél százalékkal szégyentelenül jelentős szerepet betöltő SZDSZ nemcsak a magyar belpolitikában okozott fejetlenséget, de saját arca és politikai hite szerint szétzilálta az addig viszonylag pontos és emelkedő pályán mozgó magyar—magyar kapcsolatokat is. Gyurcsányék és az SZDSZ nem tudják megemészteni, s ezért elfogadni sem, hogy a nemzethatárokon kívül rekedt magyarság nincs oda a szociálliberális kormányért, s mint mindenben, e területen is improvizálnak, mi több — a jó szomszédság nevében —, nem egy esetben a kormányok magyarellenes intézkedései mellé álltak. Ráadásul, nincs annyi civil kurázsi bennük, hogy leüljenek a hazai ellenzékkel és a határon túli szervezetek vezetőivel, s napi gondjaink, bajaink mellett a nemzet jövőjéről is tárgyaljanak. Szili Katalin ez irányú elképzeléseinek nemcsak mélysége, de sorsa is bizonytalan.

Most Párkányban természetesen a legtöbb szó arról a két magyar népcsoportról esett, mely kiesik a schengeni rendszerből, Délvidék és Kárpátalja. Ők, hacsak a magyar állam nem vezet be olcsó, könnyen megszerezhető nemzeti vízumot, vagy nem ad magyar állampolgárságot, egy újabb vasfüggöny mögé kerülnek, ami tovább nehezíti amúgy sem rózsás helyzetüket. Kárpátalján rettenetes a szegénység, ráadásul az ukrán állam sem túl nagylelkű kisebbségi állampolgáraival, Délvidéken meg a napi politikai-gazdasági gondok mellett az okoz bizonytalanságot, hogy a koszovói helyzet alakulásának függvényében újabb masszív szerb betelepítésekre lehet számítani, mely veszélyeztetheti az ott élő magyarok fizikai biztonságát is. S nem rózsás a helyzete az uniótagsággal rendelkező Szlovákia vagy Románia magyarságának sem. Megmaradásunk egyetlen záloga az autonómia, melyet nemcsak a szlovákok vagy románok támadnak, de maga Gyurcsány Ferenc és Kóka János fúrja, ha épp efemer politikai érdeke úgy kívánja.

Párkány a határon túli magyar szervezetek közös fellépését és közös akaratának megfogalmazását jelenti. Kérdés, lesz-e fül, hogy meghallja, akarat, mely életre hívja azokat.