Akkor vetődött fel bennem először annak gondolata, hogy lefényképezve és kellően kinagyítva, a látható hegycsúcsok, helységek neveit ráírva, s így a terasz mellvédjének belső oldalára ragasztva, a táj nyújtotta élvezetet ismeretszerzéssel lehetne feltölteni. Még az érdeklődők részére távcsövek felszerelésének ötlete is foglalkoztatott.

A nemrég lezajlott Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának a már többször említett nemzeti együvé tartozás érzésének elmélyítése, a szülőföldünkhöz való ragaszkodásunk megerősítése, lelkiekben és szellemiekben való gazdagodásunk mellett legfőbb hozadéka annak a páratlanul szép kilátást nyújtó helynek a felfedeztetése, melynek Óriáspince-tető a neve. Álljon itt is az ötletgazdának szóló elismerésünk.

Rövid két hét alatt immár háromszor látogattam oda. Először, még a találkozó előtt a kíváncsiság hajtott, majd maga a találkozó, míg a napokban családom hazalátogató tagjaival álltunk ott, és tarisznyáltuk fel magunkat a látottakkal. (Mintegy közjátékként, feledhetetlen volt a Bodzai-havasok Szacsva és Feldoboly feletti részén épp akkor dúló zivatar látványa, míg az Óriáspince-tetőn a lenyugodni készülő nap sugaraiban fürödve az odáig hangzó mennydörgésekből a vihar távolságát számolgattuk.) Bizonyság a hely varázsára, hogy ott-tartózkodásunk alatt még egy kisebb és egy, mintegy húsz tagú csoport kirándult oda. Fodor Sándor szülőföldjéről írott gondolatai jutottak eszembe, s hazatérve újraolvastam sorait: ,,…Jólesik megnyugtatni rajtuk a szemet, rájuk irányítani az emlékezés visszapillantó tükrét... Megnyugtat ez a táj, felfrissít, mert gondjaim, indulataim, fel-feltámadó előítéleteim múlékony — tehát jelentéktelen — voltára figyelmeztet. És mint a csillagos ég — összeköt a végtelennel."

Nos, az emlékműtől alig kétszáz méterre levő halom tetején építeni lehetne egy olyan asztalt, melynek lapjára hozzáértő elmék és kezek a látható panorámát terveznék és rajzolnák meg helynevekkel látva el. A közelgő ősz derült égboltú, tiszta levegőjű napjai Felső-Háromszéktől a Barcaság nyugati pereméig mintegy kétszáz kilométeres látóhatáron belüli terület szemlélését, jobb megismerését nyújtanák, nem szólva a közelebbi észak-északnyugati, a Bodoki-hegység által határolt tájról. A tetőhöz vezető autóút akár este is könnyen megközelíthetővé teszi a tetőt, s így derült éjszakákon a csillagos ég megfigyelésére is alkalmassá a helyet.