Remélem, az ágyú hazatérését illendően megünneplik a háromszékiek, és a régi nóta mellett díszlövéseket is fogunk hallani a március 15-i ünnepségeken. Biztosan jobban aludna ezalatt az ágyúöntő is Eresztevényben. Az idősebbektől hallottam, hogy mikor hatvannál több rézágyú zengett Kökösnél, a szomszédos falvakból, Szotyorból és Uzonból sokan elhúzódtak a távolabbi, hegyi településekre, dédapám is akkor telepedett Szacsvára.

N. N., Sepsiszentgyörgy. Az Ág és a Császár Bálint utca kereszteződésében levő tömbház is részesül államilag támogatott hőszigetelésben, ami nagyon szép, csakhogy a benne lakókkal vajmi keveset közöltek a munkálatokról. Meghirdettek egy gyűlést, azon a többség nem volt jelen, aztán csak annyit közöltek velük, hogy 150 lejes előleget kell befizetni, nem tudni, mire. S a teljes árban mi van: a lépcsőházi ablakok, a bejárat, az erkélyek rozsdás vasainak cseréje is, vagy az különköltség? Utasítást kaptunk, hogy a beépített erkélyeket február 15-ig le kell bontani, senki még csak neki sem fogott. Aki a városházán érdeklődik, bizonytalan válaszokat kap: nem tudjuk, várjuk az utasításokat, majd Bukarestben eldöntik stb. — azt sem tudjuk, ki végzi el a munkálatokat, mert az a cég, amelyik megnyerte a versenytárgyalást, több alvállalkozónak adta ki a feladatokat. Hát abból a kormánypénzből (ami szintén a miénk, hiszen adóinkból származik) már nyakló nélkül lehet költekezni? A saját hozzájárulásunk sem kevés, beleszólásunk azonban semmi. Pedig már az gyanús, ahogy nekifogtak.

A tömbház egyik oldalán ugyanis van egy transzformátorház (felvételünk), és a két épület között vitték el a gázvezetéket (amit annak idején velünk fizettettek ki, mégis a szolgáltató tulajdona), azt most arrébb hegesztették, és ehhez kikanyarítottak egy részt a trafóház tetejéből. Ettől viszont a tömbház falához nem férnek hozzá — 30 cm-nyi résben kellene dolgozni —, tehát nem tudjuk, hogy ott miképpen szigetelnek, de a nagyobbik baj az, hogy a gázvezeték most a trafó fölött halad el, nagyon közel hozzá, és ha az egyik energiahordozóval valami történik, a másikat is felrobbanthatja; az már csak hab a tortán, hogy csúnya is a megoldás. A különféle kábeleket is egyszerűen odafogták a szigetelés alá. Hát nincs ebben a városban olyan gázas, villanyos, építész szakember, aki igényes és biztonságos megoldást találjon ezekre a gondokra?

IGYÁRTÓ GÁBOR, Papolc. A 63. évemet tapodom, de ilyent még nem láttam: a rétyi Nyírben egy megcsonkított fenyőfa kereket terem. Ilyen csoda csakis Romániában fordulhat elő. De hol vannak a természetvédők?

MOLNÁR SÁNDOR, Árapatak. Itt az idő, most vagy soha — Petőfi sorai ma sem veszítettek érvényességükből, hiszen az ország most is lehetetlen helyzetben van, és ha nem ébredünk fel téli álmunkból, lehet, hogy elkésünk... Sorsunkon változtatni csak közös erővel tudunk, a nép ereje az összefogásban van. Eleget kínoztak és sanyargattak, de ezt nem látták, vagy talán nem is akarták látni ,,a nép képviselői". Pedig nyilvánvaló, hogy választottjaink már rég nem értünk dolgoznak. Minket csak a kampányok idején szeretnek, utána minden ígéret ellenkezőjét tapasztalhatjuk: nőnek az árak, az adók, a munkanélküliség, csökkennek a bérek, befagyasztják a nyugdíjakat — és ezért érdekes módon soha senki sem hibás Romániában. Mindig egymásra mutogatnak, hogy ,,ők" vezettek ebbe a mély gödörbe — de hát nem ,,ők" vannak hatalmon már húsz éve? Talán mégis mi tehetünk mindenről, mert hallgattunk, ennek ára a nincstelenség és a nyomor. Miközben ,,ők" mindig talpra esnek, nekik mindig nagyobb a fizetésük, nyugdíjuk, és ha kicsöppennek az egyik zsíros állásból, rögtön kerül helyette másik. A villák, paloták úgy nőnek, mint eső után a gomba: miből? És meddig még? Nincs igazság ebben az országban? Se emberi jóérzés? Ezen változtatni kell, olyan szervezeti formát kell létrehozni, amely a következő parlamenti választáson hiteles jelölteket tud állítani. Hiszen az utolsó alkalommal alig tízmillió román állampolgár választott, nyolcmillió távol maradt, jelezve, hogy nem bízik a mai vezetőkben. Közöttük lehetnek azok, akik képesek egyebet is felmutatni, mint lopást, csalást, a széles néptömegek megalázását, semmibe vevését. Ilyenekre van szükség, még ha meg is mosolyogják sokan a véleményemet.