Összevesztem a cinkével,
hogy a ház körül mit kémlel,
menjen inkább a dolgára,
ne csak várjon a morzsára.
Elkergettem a verebet,
hogy kunyerált már eleget,
s míg zörgeti az ablakot,
se élhetek, se alhatok.
Elővettem a kisrigót,
hogy kapott magot tíz kilót,
de neki mégsem volt elég,
kérdi, hogy mikor lesz ebéd.
Jól leszidtam a kisnyulat,
hogy éjjel-nappal itt mulat,
összerágja a fák törzsét,
s kéri a káposztatorzsát.
Mérges a cinke s a veréb:
Hát ez meg miféle beszéd?
Rázza a nyuszi is a fát,
s rigónk is felhúzza magát:
„Ne veszekedj te mivelünk,
nem te vagy a mi emberünk,
megígérte nekünk Balázs,
hogy mindig jut egy-két falás!"
