Valóban jó hír, hogy Bikfalva mellé felsorakozott immár Sepsimagyarós is, ami a földtulajdonviszonyok rendezését illeti. Ebben tényleg párjukat ritkítják Háromszéken, amely máig — és immár tizenkilenc éve — a birtokosok panaszaitól hangos.
Hogy hány ember, hány nemzedék életét keseríti meg a számtalan sérelem, mely különben az egész országot emészti, csak az tudhatja, aki a falvakat járva tapasztalja: ott is ilyen természetű visszaélésre bukkan, ahol egészen mást keres. Erről tanúskodik az országszerte folyó százezer földper is, mely valósággal megbénítja az igazságszolgáltatást. Vegyük hozzá, perre ráadásul nem mindenki viszi a dolgot, nem egy idős ember úgy hal meg, hogy sírba viszi e természetű bánatát is.
A földtulajdonviszonyokat rendezni valóban herkulesi feladat, de hogy nem lehetetlen, azt bizonyítja a sepsimagyarósi példa. Ott, ahol mindenki csak rontott — kezdve az egymást lerontó törvényekkel, amelyek egymásnak ellentmondó paragrafusaikkal szinte csábítottak a visszaélésre, és folytatva a földosztó bizottságok következetlen tevékenységével —, ott íme, az uzoni polgármesternek volt mersze azzal fellépni, hogy ő új lapot fog nyitni e bonyolult kérdés kezelésében. Akik annak idején hitetlenül fogadták vállalkozását, most honorálhatják az eredményt. A rendezéshez egy mandátum persze nem volt elegendő, hosszú éveket igényelt az újbóli kimérés a bitokosok jelenlétében, nem kevés fáradságot a helyrehozatala annak, amit mások akarva vagy akaratlan elrontottak. De a dolog íme, nem kivihetetlen, meg lehet és kell hát kísérelni.
E következtetést azért is szeretném kiemelni, mert ellenpéldáról nem egyről tudunk. Sok polgármester kimondottan elzárkózik a tulajdonviszonyok tisztázásától. Magam saját fülemmel hallottam, amint egyikük kijelentette, ő ,,nem bolond azzal vesződni, hogy újraossza", amit elődei kiadtak már. Igaz, az illető tanácsi jobbkeze volt a korábbi polgármestereknek. A szakszerűtlen kimérésnek, hogy ne mondjuk: a korrupciós ügyeknek nem a felgöngyölítése, hanem inkább további leplezése folyik sokfelé ahelyett, hogy megkísérelnének két évtized elmúltával tiszta vizet önteni a pohárba. Márpedig Uzon község falvaiban ez az egészséges folyamat s a siker azokat igazolja, akik ezúttal a nehezebb, ám az egyedül jogvédőnek minősíthető utat választották.
