Gyülekeznek a viharfelhők Sepsiszentgyörgy felett... Ne tévesszen meg senkit az előbbi kijelentés, hiszen csak arról van szó, hogy többéves csúszás után végszerelés előtt áll az első, teljesen háromszéki készítésű, ultrakönnyű sportrepülőgép, az MJ—2 Tempete (Vihar).
Ezt írtuk két esztendővel ezelőtt, 2008 februárjában. Azóta újabb évek teltek el, s a Tempete még nem teljesítette a szűzfelszállást, de idén minden bizonnyal sor kerülhet az ultrakönnyű gép első repülésére. ,,Számunkra történelmi esemény lesz a gép szűzfelszállása, hiszen tizenkét esztendő munkája van benne abban a repülőgépben — állítja Tódor László, a székely vihar egyik megálmodója és egyben építője. — Nekünk szenzációs nap lesz, de nem lesz egy világot megrengető dolog. Ha összeraktuk a Tempete-et, ez lesz a második olyan gép Romániában, amit teljesen, az utolsó alkatrészt is, házilag gyártottak le." Az 1995-ben megalakult sepsiszentgyörgyi Covaero repülőklub négy tagja — Tódor László, Balogh Ádám, Kiss Zoltán és Varga Orbán Botond — 1998-ban látott hozzá, hogy megépítse Marcel Jurcă tervei alapján álmaik kisgépét. Az MJ—2 Tempete első prototípusa 1956-ban emelkedett először a magasba, azóta mintegy 150 építési engedélyt bocsátottak ki, s mára már több mint hatvan gépet szereltek össze ebből a sportrepülőgépből. 2008 óta két ilyen típusú repülőgépet fejeztek be: egyet újjáépítettek, és elkészült egy teljesen új is.
Mint minden technikai sport, a sportrepülés is nagyon költséges. Ha még hozzátesszük azt, hogy saját magad építesz meg egy gépet, akkor egy kis repülőgép ára a csillagos égig emelkedhet, hiszen az ember nemcsak a pénzét áldozza éveken át dédelgetett álma megvalósítására, hanem a szabad idejét is. Ezt tette Tódor László, Balogh Ádám, Kiss Zoltán és Varga Orbán Botond, akik idén — 12 éven át tartó kimerítő munka után — most már nagyon közel állnak ahhoz, hogy szárnyalni lássák az MJ—2 Tempete-et. Tehát a célegyenesben van a sportrepülőgép megépítése, s megálmodói bíznak abban, hogy a nyár folyamán a kisgép első felszállása okoz majd kisebb vihart mind a háromszéki, mind a hazai sportrepülésben. Az elmúlt hét folyamán felkerestük Tódor Lászlót és Balog Ádámot, akiket arról kérdeztünk, hogy milyen stádiumban vannak a fából és vászonból készülő Tempete megépítésével.
— A gép szárnyainak vásznazása be van fejezve, és a lakkozás is megvan — meséli Tódor László. — Már csak az alapozás s a festés van hátra. Az elmúlt napokban készült el a tűzfal, a gép törzsének, első bordjának a pontos másolata, amit hamarosan Szentpéterre viszünk. Azért oda, mert van ott két repülőgép-szerelő barátunk, akik rendelkeznek egy kellően felszerelt műhellyel, és ők fogják a motort majd beszerelni a gépbe. A tűzfaltól előre már különösebb fegyelmet, szakértelmet igénylő munkát kell végezni, és azt olyanra kell bízni, aki ért is hozzá. Mi elkészítettük a gépet, ők majd beépítik a motort. Amíg készül a motorágy, mi itthon tovább folytathatjuk a munkánkat, hiszen van még dolgunk. Mint az előbb is mondtam, le kell festeni a szárnyakat és a törzset, a műszerfalat be kell raknunk a helyére, s be kell kötni a műszereket is. Nagyjából minden megvan, csak össze kellene lapátolni az egészet.
— A farokfutóval van egy kis gondunk — állítja Balogh Ádám —, mivel az nincs még meg. De van egy ígéretünk, hogy az idén az is meglesz. Mintegy háromszáz euró hiányzik a komplett farokfutó megvásárlásához. Ez tartalmazza a postaköltséget, s Németországból ennyi pénzért házhoz szállítják azt a fontos alkatrészt.
— Még az is nagy kérdőjel számunkra, hogy mennyibe fog kerülni a motor beszerelése — folytatja Tódor. — Bármennyire is barátaink azok a szerelők, ezt a munkát meg kell fizetnünk. Rengeteg a precíz fémmunka, illesztés van, meg kell tervezni a motort tartó vázat, s ez tömérdek mennyiségű munkaidőt, illetve anyagot igényel. Megkértük a fiúkat, csináljanak egy hozzávetőleges számítást, a hét folyamán meg is látogatom őket, hogy tudjuk meg, mennyi az annyi, és kalapozzuk össze a szükséges pénzt. A motort, az olajtartályt s minden olyan kelléket, ami a motortérben van, hamarosan be kell vinnünk Szentpéterre, a fiúk pedig a törzs első bordájának a pontos mására megcsinálják a motorházat, amit később csak be kell helyezni a repülőgépbe. A szélvédő is a helyére került már, a csúsztatható kabintetőt is felszereltük a törzsre, kész a záró- és a vészledobó mechanizmus. A pilótaszéket is elkészítettük, de még nincs a helyére téve. Amikor a szárnyakat berakjuk a törzsbe, akkor kerül a helyére a szék is, mivel az a szárnyakra lesz ráfogatva.
A háromszékiek nagyon igyekeznek, hogy az idén befejezzék a kis gépet, hiszen már nagyon szeretnének repülni a Tempete-tel. Most talán azért is igyekeznek ennyire, mivel idén ünnepelték a magyar repülés százéves évfordulóját. Elmondásuk szerint nagyon szép lenne, hogy a jubileum alkalmából megvolna a szűzfelszállás, így az első repülésükkel ők is tudnának tisztelegni a magyar repülés kiválóságai előtt. Ha már a Tempete ötvenedik évfordulójára nem sikerült befejezniük a gépet, akkor most mindent megtesznek azért, hogy valóra váljék a régóta dédelgetett álmuk. A repülőgépet előreláthatóan Szentpéteren fogják majd tartani, hiszen Szentgyörgyön nincs semmilyen tárolási lehetőségük. Mivel az ottani repülőklub tagjai, így jogosultak a hangárhasználatra.
— Évekkel korábban volt szó arról, hogy jó lenne Szentgyörgynek, a megyének is, ha volna egy kis sportrepülőtere — emlékszik vissza Tódor László. — Ez a dolog azonban csak a nyilatkozatok szintjén maradt. Valamikor Mircea Crăciunnal megpróbáltunk mozdítani ezt-azt, de csak üres szavakat, ígéreteket kaptunk. Nem vagyok, vagyunk meggyőződve arról, hogy most volna-e igény Háromszéken egy sportrepülőtérre, hiszen a szentpéteri repülőtér megkapta a jóváhagyást a kisgépek (pl. légi taxi) üzemeltetésére. Ott lesz állandó leszállási lehetőség, folyamatos rádiószolgálat, a gépeknek pedig van hangározási és őrzési lehetőség.
— Ellenben akkor lesz érdekes a dolog, ha beindul a vidombáki repülőtér — szól közbe Balogh Ádám —, mivel a szigorú szabályok, korlátozások miatt kiszorul vagy kiszorulhat a sportrepülés Szentpéter környékéről, így Sepsiszentgyörgynek is jó lehetőséget jelentene egy kis sportrepülőtér megépítéséhez.
Ha idén végleg elkészül az első egyszemélyes háromszéki sportrepülőgép, a ,,székely vihar" az elkövetkező ötven esztendőben részese lenne a Kovászna megyei sportrepülés jövőjének, hiszen a világszerte elterjedt kisgép botkormányánál a pilótanemzedék egy új generációja nőhet fel.