Csutak István a tőle megszokott módon ismét működésbe léptetett egy riasztóberendezést, illetve meghúzott valamilyen vészféket, és a világhálón is terjedő elemezésben lesújtó véleményt alkot Székelyföld fejlesztési lehetőségeinek buta, bűnös és provinciális elpackázásáról, azaz az EU LEADER-programjának székelyföldi lefékeződéséről, még mielőtt ez a vonat elindult volna. Csutak kisesszéjének hasonlataiban a székelyföldi haladást jellemezve két járművel, a vonattal és az (éti) csigával operál.
A vonat abban az összefüggésben szerepel, mint amiről újra lemaradtunk, mint hányatott történelmünk során annyiszor. A csiga haladásunk iramát szemlélteti, illetve még ezt sem, mert ,,sutty, eltűnik a bokorban".
De mielőtt erről szólnánk, lássuk, mi is ez a kellemetlen hangzású és bennünk visszatetszést kiváltó Leader kifejezés, amelyet lídernek ejtünk, és ennek következtében a nyelvünkbe befészkelődött román szóval, az annyiszor lejáratott (párt)vezérrel, a líderrel azonosítunk.
Az EU-ban 1991 óta használatos betűszónak ehhez semmi köze. Francia forrást kell keresnünk mögötte (Liaison Entre Actions pour le Development de l’Economie Rurale), azaz közösségi kezdeményezés a vidék gazdasági fejlesztése érdekében. A líder szó példája is sugallja, hogy az idegen nyelv közvetítésével érkező fogalmakat Apáczai Csere János szülőhazájában nemcsak illik, hanem szükséges is magyarítani, mert másképp a tartalmuk is idegen marad. A ,,líder-programot" egyszerűen térségfejlesztési programként kellene meggyökereztetni.
A térségfejlesztési programról annyit jegyezzünk meg, hogy két évtized folyamán az EU egyik legsikeresebb kezdeményezése volt. A vidékfejlesztési lehetőségek kiaknázásának feltételeit számunkra is lehetővé tették. Voltak is erre kísérletek, teljes eredménytelenséggel sem kell éppen számolnunk, de Csutak országos kitekintésű elemzéséből kiderül, hogy 2009 nyarán a Nemzeti Vidékfejlesztési Program keretében a LEADER-akciócsoportok létrehozását támogató pályázatra a tervezett 200-as felső határ ellenére országosan 117 igénylés érkezett be, és ezek mindenike nyertesnek nyilváníttatott. Hargita megyéből három — ezek sem fedik le a megye egész területét —, Kovászna megyéből 1, azaz egyetlenegy.
Csutak azt állítja, hogy ha lett volna valakiknek a helyi közösségekkel legalább elvi szinten egyeztetett Székelyföld-koncepciója, a térségfejlesztés helyi akciócsoportjaival teljes székelyföldi hálózatot lehetett volna kiépíteni, amelynek húszszázalékos önrész esetében a működtetési költségeit az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap finanszírozná. Apácától, Ürmöstől Koronkáig — jegyzi meg epésen. ,,A kistérségek összefogása révén, megyehatárok fölött átívelő, összefüggő LEADER-térség lehetett volna Székelyföld, megteremtve a helyi közösségek autonómiájának alapkövét" — állítja Csutak.
Igen, mert az autonómia alapköveinek lerakására vagy le nem rakására megy ki a játék. A helyi térségfejlesztési akciócsoportok, amelyek működését uniós szabályok írják elő, a helyi önkormányzatok, vállalkozók, társadalmi szervezetek és magánszemélyek partnerségén alapulnak (alapítványok, közalapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok, egyházak, települési önkormányzatok, önkormányzati működtetésű intézmények, a helyi gazdasági élet szereplőiként elismert, köztiszteletben álló személyek). A program létrehozásakor (1991!) az akkor még tizenöt ország célja az volt, hogy megállítsa az egyre elszegényedő és elöregedő vidéki térségek leszakadását. A LEADER-térségek határa nem feltétlenül esik egybe az adminisztratív és statisztikai kistérségek határaival. (Azért emlegettük Apácát, Ürmöst, hogy ezt is jelezzük.) A program célja, hogy serkentse a vidéken élők gondolkodásmódját, gyámolítsa az öngondoskodást, hisz maguk dönthetnének a helyi fejlesztésekről.
Nos, Csutak szerint ez a vonat is elment, s a csiga besuttyant a bokorba. Pedig azt se mondhatni, hogy nálunk nem voltak figyelemre méltó kezdeményezések a LEADER-program lehetőségének megismertetésére. Csupán a lapban megjelenített adatok és reflexiók alapján is látni lehet, polgármesteri eligazítások, elemzések egész sora lett volna hivatott arra, hogy a hivatalok, civil szervezetek tudomást szerezzenek a felkínált lehetőségekről. Dr. Demeter János megyei tanácsi alelnök ez irányú erőfeszítéseire érdemes és hasznos lett volna odafigyelni. Többek között.
Az egymás tisztességét, becsületességét, hozzáértését lefitymáló, ezt rongáló, a mindennap farkast kiáltó erőlködések, egymás lejáratásának ártalmas gyakorlata semlegesít, megsemmisít vagy önmaga ellenére fordít rengeteg, a közösségépítésre ösztönző gondolatot és kivitelezési kísérletet.
A kárpálózás — tudtam, hogy a számítógép helyesírási programja hibaként jelzi a szót, amely karattyolást jelent, szitokszóként gyalázkodásra volt valaha használatos —, szóval a kárpálózás ellepi kis- és nagyközösségi közéletünket.
És ezt nem más, mi hozzuk a nyakunkra.
És eközben elszáll az önszerveződés lehetőségének minden madara, és vele repül, ábránddá szelídül az autonómia is.
