Erdélyi magyar ember az utóbbi időben félve nyomja meg a tévé távirányítóján a keresőgombot, és eleve borzongva pillant bele a magyarországi lapokba, mert ezekről a helyekről tódul szembe vele a mindent elárasztó korrupció bűze.
Esztendőkkel ezelőtt volt még egy hátborzongatóan hasonló, utálkozást kiváltó állapot, amikor, ellenkező előjellel üvegzseb törvénnyel, testnyilás-vizsgákkal — ekkor tanultuk meg, hogy másképp ne nevezzem a vaginavizsga helyett használt erősen eufemisztikus kifejezést —, szóval hat-hét évvel ezelőtt a Fidesz-közeliek korrupciós ügyei után matattak még ama bizonyos testi részek körül is, Lévai Anikó szőlőhegyein számolták a szőlőtőkéket és a seregélyeket, az Orbán-bányák mészkövét égették a közismert ,,sikerrel" és eredménnyel.
Most ennek a szánalmas időszaknak a fordítottja következett be: a rendőrség és az igazságszolgáltatás sorra-szerre kapja el a valóságos bűnszövetkezetekbe szervezett kifizetőhelyek, a szocialista ifjúsági szervezetek és alapítványok (a Zuschlag János nevéhez fűződő) machinációit, és éppen ezekben a napokban a bikanyakú Hagyót fogják szarván, amint a BKV-botrányok hőse a pénzszerző viadalt vezényli. Hagyó nem hagyná magát, de a néhány hónappal ezelőtt még őt kitüntetők (Demszky) is kihátrálnak mögüle, s a láthatóan a tét erkölcsi súlya alatt megtört Balogh Zsolt, a BKV-nál működtetett pénzszivattyú egyik tömlője, miután feleségével egyeztetett a rendőrségen, önként jelentkezett, és feladta magát.
Az undor környékezi az embert, amikor a 15 millió forint kenőpénz fészkeként használt mobiltelefonos doboz útjáról hall, vagy amikor Hagyó ,,barátságosan" nyakon fogva instruálja áldozatát, hogy hol, mikor, hogyan és mennyi pártkenőpénzt kell felhajtania.
Hagyó, persze, mindent tagad.
A rendőrség és a törvényszék, a bírák, úgy tűnik, ők is megelégelték azt, ami a jelenlegi országvezetésben zajlik.
Eközben az elköszönő leköszönők holokauszttagadósdit játszanak, s a kommunizmus bűneit fényezik, ismét Balatonőszöddel böszméskednek, a rosszul kötött MDF-kötet lapjaira hull szét, az SZDSZ szétesőben, akárcsak az ország.
A zűrzavar óriási, amelynek habja hozzánk is át-átspriccel egy-egy meghívás erejéig, mint például a jó Aczél Endre kriptokomcsi nagyváradi könyvbemutatója esetében.
A kérdés az, hogy április 11-én a magyar választók képesek lesznek-e tiszta vizet önteni a pohárba.
